Koszti András, az Év Polgármestere vall tervekről, reményekről

S. Töttő Rita

​

​

Velence - Koszti András tizenhárom éve érkezett Budapestről, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb otthont keresett családjával. Velencén találták meg azt, amit kerestek, sőt, annál is többet, hiszen három éve a város vezetőjévé választották. Idén pedig megkapta az Év Polgármestere elismerést is.

 

Jó a levegő, barátságosak az emberek, szebb a környezet, egyezünk meg Koszti Andrással, akivel az Év Polgármestere díj apropóján beszélgettünk. A Korzón vibrál a napsütés, a Velencei-tó vizének már csak a látványa is kisimítja a stressztől feszülő idegeket. Innen egy ugrásra van csak a polgármesteri hivatal.

– Azt szoktam mondani a gyerekeimnek, legyetek büszkék arra, hogy ott élhetünk, ahová más nyaralni jár – mondja a polgármester, aki még most is keresi a szavakat, amikor arról kérdezik, szerinte minek köszönhető az, hogy idén ő kapta az Év Polgármestere kitüntetést. Az biztos, hogy az elmúlt három év munkájának eredménye ez.

– Az eltervezett utat járom, amit 2014-ben felvázoltam. Nyilván ezt az utat sokban nehezítik külső tényezők, de azt hiszem, annak köszönhető ez az elismerés, hogy közvetlen vagyok az emberekkel, jelen vagyok mindenhol, megtalálnak, az irodám ajtaja nyitva áll. Próbálom a várost olyan irányba vezetni, amelynek az eredménye már szemmel látható.

 

​

Velence közkedvelt turisztikai helyszínné vált, rendezvényei országos szinten elismertek, az ingatlanok ára emelkedett – csak néhány eredmény, amellyel a város dicsekedhetne. Az önkormányzat költségvetési besorolása ráadásul magasabb szintre emelkedett a tavalyi évi eredményeknek köszönhetően.

Koszti András elismeri, „a nagy semmiből” csöppent az önkormányzati igazgatásba, de mára belerázódott: – Megállom a helyem – mondja. A díj pedig, amelyet elnyert, egyrészt szakmai, másrészt lakossági véleményekből tevődött össze, azaz nem politikai döntés áll mögötte.

– Korábban olyan nagyvárosok kapták meg, mint Debrecen, Győr, Balatonfüred – teszi hozzá a polgármester, következetesen utalva arra, hogy az elismerés javarészt a városé. Akkora nagyságú településre, mint Velence, most először került a díj.  Bevallja, neki is jólesik a pozitív visszajelzés, ami tudjuk, ritka, hiszen az emberek inkább akkor hallatják a hangjukat, amikor valami panaszra van okuk. Ha valami jól működik, nem simogatják meg az ember fejét, hiszen az természetes. – Ez egy üdítő kivétel – teszi hozzá, ahogy azt is: az önkormányzat munkatársai is sokat tesznek azért, hogy a korábbiakhoz hasonlóan, most is rendkívül közkedvelt legyen ez a település. A polgármesteri hivatal például az ügyfélfogadási időn túl is fogad ügyfeleket, annak ellenére, hogy ez ebben a szférában nem jellemző. Koszti András sorolja a dicséreteket: a kollégák szakmailag felkészültek, kedvesek, kötelességtudóak és barátságosak – ezt meg kell tartani ahhoz, hogy továbbra is jól működjön minden. Elismeri, akad azért még tennivaló, sőt, az itt élőknek nagy fájdalma, hogy az okmányiroda a legnagyobb akaratuk ellenére sem maradhatott a városban. A tervek sokrétűek:

– Minden rendezvényre eljárok, beszélgetek idősekkel, fiatalokkal egyaránt, s mindenkitől azt hallom, hogy a közbiztonság kérdése foglalkoztatja leginkább az embereket.  Vannak például a városban olyan területek, ahol a közvilágítás még nincs megoldva. Illetve az is egyértelmű számunkra, hogy a városközpontban szükség lenne kamerarendszerre, amely egyrészt a bűnmegelőzést, másrészt pedig a bűncselekmények felderítését szolgálná. Ettől függetlenül – teszi hozzá -, meglehetősen jó a közbiztonság Velencén, ám a fentiek megvalósítása még fontos lépés lenne. Utakra, járdákra, parkolóbővítésre is pályáztunk, és reményeink szerint ezek a projektek is sikeresek lesznek. Bízom benne, hogy 2019-ben a számok engem igazolnak majd.