West Palm Beach elegáns, színes központjában sétálhattok velünk, ahol a hőséggel dacolva néztük végig a város hétvégi, Art Fesztiváljának legszebb, legérdekesebb alkotásait. A kiállítók között volt kedves barátunk, az Egyesült Államokban élő magyar fotóművész, lelkes környezetvédő, Zsuzsanna Luciano, aki olasz férjével és kamaszfiával mesélt a látogóknak a képeirõl és adta át nekik a mögöttük rejlõ üzenetet. A fesztivál után megmutatjuk a híd túloldalán a milliárdosok “luxusszigetét”, Palm Beach-et, ahol a volt elnök, Donald Trump mellett számos világsztár él.

Zene/Music

Mindme - Fire

"Nem kaptunk kegyelmet,

nem kértünk kegyelmet,

nem adunk kegyelmet!"​​

Lugosi Babett
Irodavezető, újságíró, író, festő, szobrász, zeneszerző-szövegíró; B: Nyírbátor, 1959. 12.30.; P: A szüleitől kapott legfontosabb eszmei értékeknek a keresztényi értékek őrzését, a nemzettudat erősítését, a maximalizmust, a jól csináld meg elvet, a neved ne add akármihez elvet és a büszkeséget tartja; MS: Házas, férje Domonkos Tamás, recepciós (hat nyelven beszél) 2004; Ch: Gyermeke: Illés (bankbiztonsági informatikai szakember) 1979; E: 1974 – 1976 Nagyecsedi Gimnázium; 1991 Budakalászi Gimnázium, angol érettségi; 2004 KOTK, irodavezető képzés -Rigó utcai nyelvvizsgával - irodavezető; Ca: 1977 – 1996 BHG, raktári könyveléstől a titkos ügy és telexkezelőségen át, az igazgatási osztályon és igazgatói titkárságokon át végigjárta a ranglétrát, titkárnő; 1996 – 1999 Magyar Honvédség, Nemzetközi Katonai Kapcsolatok és Protokoll Igazgatóság, titkárságvezető; Vitéz Vácbottyáni Galgó László ezredes titkárnője; 1999 – 2004 Honvédelmi Minisztérium, Üdültetési, Rendezvényszervező és Rekreációs KHT., titkárságvezető; 2004 Szellemi szabadfoglalkozású; WaCW: Könyvei: Harminc éves a prófétám (2009); Eltörött a menyasszonyi ruhám (2012); Illatos kattinga (2014); Vízszintes fagylalt (2016) – valamennyi novellás kötet, melyet elsősorban a nyírlugosi gyermekkor és az ott megismert karakterek tesznek színessé, egyedivé; Fojtogatják a gyönyörű nőt – a Vén Európát (2018). A büszke nőt nem szokványos címmel jelentette meg, ahogyan a helyzet sem szokványos. Az Európa védelmi könyvének mintegy betétdalaként 2019-ben jelent meg Európa védelmi dala, melynek zeneszerzője és szövegírója is egyben. A zenei feldolgozásnál orgona és hegedűkíséret teszi szenzitívvé alkotását. Művét bejegyezték a szerzői jogvédelmi hivatalnál. Számos riport és interjú készült vele, melyek közül a legfontosabbak – a Sikeres Nők sorozatban, illetve a Hadik kávéházban készültek. 10 éves írói munkásságát összegző életművének a Kálvária téri könyvtár adott otthont. Ezek a riportok a Youtube-on is megtalálhatók, akárcsak Déri János emléklére írt dala, melynél gyermekével társszerzőkké váltak. Írói munkásságában olyan egyéniségek segítették útján, mint Jókai Anna, Dr. Várszegi Asztrik főapát, Placid atya és Dr. Kállay Emil piarista rendfőnök. Írói munkássága mellett fest és szobrokat készít, zenét szerez. Európa védelmi dalának megírása (2019, zene és a szöveg is). Könyveivel, novelláival és dalaival egyaránt a Nemzeti, Családi és Katolikus értékek védelme a célja. 2019 évvégén két könyve is megjelenik, az Ültessünk fát és lelkiismeretet, valamint a Növesztem a ruháimat című, melyből egy újabb oldalával mutatkozik be, szabás, varrással, „ruhanövesztéssel” kapcsolatos tanácsokkal szolgál majd. Terveiben a 8. könyvével más irodalmi műfajban is ki szeretné magát próbálni. 2018 óta tagja a Balassi Kórusnak, ahol a karéneklés mellett korrepetitor segítségével a szólóéneklés ösvényére készül.; CaSA: Nemzetközi Szent György Lovagrend, dáma (2019), 2019-től az 1956 Magyar Nemzetőrség soraiban Őrnagyi rendfokozatban újabb lehetőség nyílt az eddigi irodalmi és közéleti tevékenység kibővítésére.; Aw: Nemzetközi Szent György Lovagrend, dámává avatás (2019, irodalmi munkássága és közéleti ténykedései elismeréseként tagjává fogadta). Dámává avatását követően felkérték a lovagrend apródjainak képzésére, melyet felelősségteljes és nemes feladatként él meg. A Lovagrend képviseletében karitatív tevékenység mellett, ünnepi, megemlékezési eseményeken koszorúzási feladatokat is ellát; LS: Angol; H: A kertészkedés, az írás és a művészeti ágakban való elmélyedés; PMM: Nagyon büszke a fiára, élete fő művének tartja, hogy Illés édesanyja lehet. Készíttetett olyan névjegykártyát, amelyen az áll: Lugosi Babett, Csikós Illés édesanyja; RoS: Úgy gondolja, sikerét a mentorai támogatásán túl a családi neveltetésnek, a nyitottságnak és a kíváncsiságnak köszönheti; Web: http://art-xmedia.hu/TV/ARTBORZE/lugosibabett/index.html, https://www.youtube.com/watch?v=guhb1qbIxgg; https://www.youtube.com/watch?v=lWBgnU3nH2w; https://www.youtube.com/watch?v=-glz7MIKj2A; https://www.youtube.com/watch?v=yj5qZnj0Qm8; https://www.youtube.com/watch?v=C0-MaPGPZxU

Ferenczy Család való Története!

Hivatalosan ő volt Erzsébet királyné felolvasója, valójában a legjobb barátnője és első számú bizalmasa. Következzék a kecskeméti születésű Ferenczy Ida élete, aki 34 éven át volt Sisi mellett, s akit a királyné meggyilkolása után csak az vezérelt, hogy ápolja az emlékét.

1839. április 7-én született egy kecskeméti kisnemesi család negyedik gyermekeként. Csupán 25 éves volt, amikor híre ment, hogy a magyar nyelvvel egyre inkább foglalkozó Erzsébet királyné magyar társalkodónőt szeretne magának. Eredetileg hat név szerepelt a listán, amelyet az asztalára helyeztek, ám valaki hetediknek Ferenczy Idát is oda íratta a papirosra. Hogy ki volt a rejtélyes ajánló, máig nem tudni, de Deák Ferencet emlegetik a legtöbbet ezzel kapcsolatban.

Sisi végül Ida mellett döntött, annak ellenére is, hogy tájékoztatták, a fiatal lány csupán kisnemesi származású. A kellemetlenséget végül az udvar úgy oldotta meg, hogy Ferenczy Ida hivatalosan felolvasónő lett a királyné mellett, nem pedig társalkodónő vagy tanácsadó, pedig igazából sokkal többről volt szó.

1864-ben a Nefelejcs című lap írt először Ferenczy Idáról, mivel kiderült, hogy a császári udvarból is előfizettek az újságra, és ezt Ferenczy Ida intézte. Két évvel később ismét bekerült a lapokba a neve. Történt, hogy Erzsébet királyné egy bécsi kórházba látogatott, ahol beszédbe elegyedett egy súlyosan sebesült magyar katonával, aki elmondta, egy vágya van, hogy értesítsék a hogylétéről a világtalan édesanyját, aki Tápiószelén él. Sisi Ferenczy Idát kérte meg, hogy keresse meg a vak asszonyt, aki végül pénzt is kapott az udvartól.

A királyné hamar megkedvelte Idát, olyannyira, hogy ahhoz is ragaszkodott, hogy Bécsben, Gödöllőn vagy éppen a budai Várban is egymás mellett legyen a hálószobájuk. Ida feladata volt a többi között, hogy beszerezze a magyar nyelvű újságokat, mellette pedig a magyar nyelvű könyveket is. Az ő választása volt például Jókai Mór, akinek regényeit imádta a királyné.

Ferenczy Ida 1869-ben azt is elintézte, hogy Sisi egy vak fiút fogadjon a gödöllői kastélyban. A fiú elmondta, hogy az intézetben, ahol élt, kirúgták az igazgatót, pedig jó ember volt. A királyné meghallgatta a gyereket, s ígéretet tett, hogy kivizsgáltatja a történteket.

Ferenczy Ida minden nap ott volt a királyné mellett. Ha éppen Budapesten időztek, akkor is. 1872 áprilisában például arról írtak a lapok, hogy Sisi – Ida társaságában – a budai Várból egészen a Gellért hegy tetejéig sétált. A királyné mindig korán kelt és reggelente kedvelt elfoglaltsága volt a budai Várban, hogy Ida társaságában kiment a bástyákra sétálni. A legjobban a Ferdinánd laktanyától a Bécsi kapuig tartó bástyákat kedvelte.

1876-ban már hárman sétáltak, ugyanis Sisi rendszeresen elhozta Budára kedvenc, újfundlandi fajtájú, nagy testű, fekete kutyáját. Olyannyira szoros kapcsolatba kerültek, hogy amikor 1877-ben Ida egészségügyi gondjai miatt pár napig Karlsbadban kúrálta magát, Sisi nem kért magának más felolvasót. Két évvel később, amikor Kecskeméten meghalt Ferenczy Ida édesapja, Sisi részvéttáviratot küldött a családnak, a királyné leánya, Mária Valéria főhercegnő pedig egy szép koszorút küldetett a kecskeméti temetésre.

Ferenczy Ida ismertette meg a magyar ételekkel is a királynét, sőt, az ő hatására rendelt hosszú évekig Nagykőrösről kenyeret a gödöllői udvar, ugyanis Ida kóstolót vitt a királynénak, aki el volt ragadtatva a nagykőrösi kenyértől.

1882-ben Sisi kérésére inkognitóban mentek el Lipóthegyre, ahol betértek egy vendéglőbe. Bort és szódát rendeltek, ennivalót nem, mert évekkel korábban – egy hasonló kirándulás alkalmával – már megjárták, modortalan volt a tulaj. 1882-ben sem volt kedvesebb, hiszen amikor Ida végül bement a konyhába lágytojást kérni a királynénak, ismét morgás volt a válasz. Sisiék távoztak, a vendéglős pedig a fejét fogta, amikor a többi vendég elmondta neki, hogy maga Erzsébet királyné ült az asztalánál.

Ferenczy Ida egész életét a királynénak szentelte. Sosem házasodott meg, gyermeke sem született, a királyné volt a mindene. Jellemző momentum, amely ismét rávilágít, hogy nem csupán felolvasónő volt az udvarnál, hogy 1882-ben egy viharos, esős napon a szolgálók legnagyobb megrökönyödésére a gödöllői kastély parkjában ketten sétáltak és nevetgéltek a zuhogó esőben. Hiába invitálták őket a meleg kastélyba, hosszú ideig kacarászva jól érezték magukat az esőben. Mint a legjobb barátnők.

Ida a nehéz időkben is ott volt a királyné mellett. 1889-ben az ő feladata volt, hogy megmondja Sisinek, hogy a fia, Rudolf trónörökös meghalt.

És elérkeztünk 1898-hoz. Ferenczy Ida ekkor már 34 éve volt bizalmasa, barátnője a királynénak. 59 éves volt, csupán két évvel fiatalabb, mint Sisi. A szemével már akadtak gondjai s az is nyilvánvaló volt, hogy családja nem lesz, a királynő szolgálatában tölti ki az életét.

1898. szeptember 10-én aztán a genfi tónál Luigi Lucheni olasz anarchista szíven döfte a királynét egy reszelővel. Sisi meghalt s vele együtt Ferenczy Ida is egy kicsit… Mint később elmondta, abban a pillanatban összeomlott az élete. Még hosszú évekkel később is könnyes szemmel beszélt Sisiről, s büszkén mondta, hogy a királyné nem egyszer kijelentette, Ida nem a felolvasónője, hanem a barátnője.

Ferenczy Ida a királyné halála után csak annak élt, hogy életben tartsa az emlékét. Különböző relikviákat adományozott múzeumoknak, sőt, sokat tett azért, hogy múzeuma legyen Sisinek. A felolvasónő, aki Erzsébet királyné közelségéért feláldozta a magánéletét, végül szép kort megélve, 1928-ban, 89 éves korában aludt el örökre. Ferenczy Ida nagymamája volt a  Josef von Ferenczy (Ferenczy jozsef)

Kecskeméti születésü Milliomosnak aki haláláig Müchenben élt! Josef von Ferenczy lánya Katalin von Ferenczy szintén Münchenben él!

  Katalin von Ferenczy dédnagymamája FERENCZY IDA volt!

      Fotok a Ferenczy család albumából!

G. Engel és Josef von Ferenczy

Hivatalosan ő volt Erzsébet királyné felolvasója, valójában a legjobb barátnője és első számú bizalmasa. Következzék a kecskeméti születésű Ferenczy Ida élete, aki 34 éven át volt Sisi mellett, s akit a királyné meggyilkolása után csak az vezérelt, hogy ápolja az emlékét.

1839. április 7-én született egy kecskeméti kisnemesi család negyedik gyermekeként. Csupán 25 éves volt, amikor híre ment, hogy a magyar nyelvvel egyre inkább foglalkozó Erzsébet királyné magyar társalkodónőt szeretne magának. Eredetileg hat név szerepelt a listán, amelyet az asztalára helyeztek, ám valaki hetediknek Ferenczy Idát is oda íratta a papirosra. Hogy ki volt a rejtélyes ajánló, máig nem tudni, de Deák Ferencet emlegetik a legtöbbet ezzel kapcsolatban.

Sisi végül Ida mellett döntött, annak ellenére is, hogy tájékoztatták, a fiatal lány csupán kisnemesi származású. A kellemetlenséget végül az udvar úgy oldotta meg, hogy Ferenczy Ida hivatalosan felolvasónő lett a királyné mellett, nem pedig társalkodónő vagy tanácsadó, pedig igazából sokkal többről volt szó.

1864-ben a Nefelejcs című lap írt először Ferenczy Idáról, mivel kiderült, hogy a császári udvarból is előfizettek az újságra, és ezt Ferenczy Ida intézte. Két évvel később ismét bekerült a lapokba a neve. Történt, hogy Erzsébet királyné egy bécsi kórházba látogatott, ahol beszédbe elegyedett egy súlyosan sebesült magyar katonával, aki elmondta, egy vágya van, hogy értesítsék a hogylétéről a világtalan édesanyját, aki Tápiószelén él. Sisi Ferenczy Idát kérte meg, hogy keresse meg a vak asszonyt, aki végül pénzt is kapott az udvartól.

A királyné hamar megkedvelte Idát, olyannyira, hogy ahhoz is ragaszkodott, hogy Bécsben, Gödöllőn vagy éppen a budai Várban is egymás mellett legyen a hálószobájuk. Ida feladata volt a többi között, hogy beszerezze a magyar nyelvű újságokat, mellette pedig a magyar nyelvű könyveket is. Az ő választása volt például Jókai Mór, akinek regényeit imádta a királyné.

Ferenczy Ida 1869-ben azt is elintézte, hogy Sisi egy vak fiút fogadjon a gödöllői kastélyban. A fiú elmondta, hogy az intézetben, ahol élt, kirúgták az igazgatót, pedig jó ember volt. A királyné meghallgatta a gyereket, s ígéretet tett, hogy kivizsgáltatja a történteket.

Ferenczy Ida minden nap ott volt a királyné mellett. Ha éppen Budapesten időztek, akkor is. 1872 áprilisában például arról írtak a lapok, hogy Sisi – Ida társaságában – a budai Várból egészen a Gellért hegy tetejéig sétált. A királyné mindig korán kelt és reggelente kedvelt elfoglaltsága volt a budai Várban, hogy Ida társaságában kiment a bástyákra sétálni. A legjobban a Ferdinánd laktanyától a Bécsi kapuig tartó bástyákat kedvelte.

1876-ban már hárman sétáltak, ugyanis Sisi rendszeresen elhozta Budára kedvenc, újfundlandi fajtájú, nagy testű, fekete kutyáját. Olyannyira szoros kapcsolatba kerültek, hogy amikor 1877-ben Ida egészségügyi gondjai miatt pár napig Karlsbadban kúrálta magát, Sisi nem kért magának más felolvasót. Két évvel később, amikor Kecskeméten meghalt Ferenczy Ida édesapja, Sisi részvéttáviratot küldött a családnak, a királyné leánya, Mária Valéria főhercegnő pedig egy szép koszorút küldetett a kecskeméti temetésre.

Ferenczy Ida ismertette meg a magyar ételekkel is a királynét, sőt, az ő hatására rendelt hosszú évekig Nagykőrösről kenyeret a gödöllői udvar, ugyanis Ida kóstolót vitt a királynénak, aki el volt ragadtatva a nagykőrösi kenyértől.

1882-ben Sisi kérésére inkognitóban mentek el Lipóthegyre, ahol betértek egy vendéglőbe. Bort és szódát rendeltek, ennivalót nem, mert évekkel korábban – egy hasonló kirándulás alkalmával – már megjárták, modortalan volt a tulaj. 1882-ben sem volt kedvesebb, hiszen amikor Ida végül bement a konyhába lágytojást kérni a királynénak, ismét morgás volt a válasz. Sisiék távoztak, a vendéglős pedig a fejét fogta, amikor a többi vendég elmondta neki, hogy maga Erzsébet királyné ült az asztalánál.

Ferenczy Ida egész életét a királynénak szentelte. Sosem házasodott meg, gyermeke sem született, a királyné volt a mindene. Jellemző momentum, amely ismét rávilágít, hogy nem csupán felolvasónő volt az udvarnál, hogy 1882-ben egy viharos, esős napon a szolgálók legnagyobb megrökönyödésére a gödöllői kastély parkjában ketten sétáltak és nevetgéltek a zuhogó esőben. Hiába invitálták őket a meleg kastélyba, hosszú ideig kacarászva jól érezték magukat az esőben. Mint a legjobb barátnők.

Ida a nehéz időkben is ott volt a királyné mellett. 1889-ben az ő feladata volt, hogy megmondja Sisinek, hogy a fia, Rudolf trónörökös meghalt.

És elérkeztünk 1898-hoz. Ferenczy Ida ekkor már 34 éve volt bizalmasa, barátnője a királynénak. 59 éves volt, csupán két évvel fiatalabb, mint Sisi. A szemével már akadtak gondjai s az is nyilvánvaló volt, hogy családja nem lesz, a királynő szolgálatában tölti ki az életét.

1898. szeptember 10-én aztán a genfi tónál Luigi Lucheni olasz anarchista szíven döfte a királynét egy reszelővel. Sisi meghalt s vele együtt Ferenczy Ida is egy kicsit… Mint később elmondta, abban a pillanatban összeomlott az élete. Még hosszú évekkel később is könnyes szemmel beszélt Sisiről, s büszkén mondta, hogy a királyné nem egyszer kijelentette, Ida nem a felolvasónője, hanem a barátnője.

Ferenczy Ida a királyné halála után csak annak élt, hogy életben tartsa az emlékét. Különböző relikviákat adományozott múzeumoknak, sőt, sokat tett azért, hogy múzeuma legyen Sisinek. A felolvasónő, aki Erzsébet királyné közelségéért feláldozta a magánéletét, végül szép kort megélve, 1928-ban, 89 éves korában aludt el örökre.

Nyugodj békében, Ferenczy Ida!

​

Társaságunkat, a Magyar-Bajor Baráti Társaságot 1993-ban dr. Antall József, a rendszerváltás miniszterelnöke és dr. Katona Tamás államtitkár, történész-professzor kezdeményezésére alapították.

Bajor partnerszervezetünket, a „Bayerisch-Ungarisches Forum”-ot Max Streibl, a Bajor Szabadállam akkori miniszterelnöke és Elisabeth Schosser, München tartományi főváros képviselőasszonya kezdeményezésére 1994-ben jegyezték be Bajorországban. A bajor közéletben nagy megbecsülésnek örvendő Schosser asszony látja el ma is a Fórum elnöki tisztségét.

A két társaság testvérszervezetnek tekinti egymást, hiszen céljai – a két ország gazdasági, kulturális, tudományos, karitatív és civilszervezeti kapcsolatainak fejlesztése – azonosak. A magyar-bajor kapcsolatok több mint ezer éves múltra tekinthetnek vissza, gondoljunk arra, hogy Szent István, államalapító királyunk felesége Gizella bajor hercegnő volt.

A Magyar-Bajor Baráti Társaság tagjai és támogatói közé tartoznak olyan jelentős, magyarországi leányvállalattal rendelkező bajor és német vállalatok, mint az AUDI, a SIEMENS, az ALLIANZ, a KNORR-BREMSE, a PREC-CAST, az UNICREDIT, a KOCH TORMA, az EMI-TÜV, az EON és a PORSCHE Hungária. Szorosan együttműködünk a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarával, a bajor gazdaság hivatalos magyarországi képviselőjével.

A baráti társaság tagjai mérnökök, közgazdászok, diplomaták, zeneművészek, s nem utolsósorban Magyarország müncheni főkonzulátusa és kereskedelmi képviseleteinek korábbi munkatársai.

​

 További információ: http://mbbt.org.hu/

Erika Schuchardt: Gyúljon csók az ajkakon – Kiutak a krízisből –  Beethoven alkotói ugrása

Erika Schuchardt gazdag képanyaggal illusztrált könyvében a 250 évvel ezelőtt született Ludwig van Beethovenről folytatott kutatási diszkussziót interdiszciplináris megközelítésben eredeti kérdésfeltevésekkel újra élettel tölti meg. A zeneszerzőnek az 1802-ben írt heiligenstadti végrendelete és az 1824-ben elkészült 9. szimfóniája között húzódó életszakaszát veszi alaposan górcső alá. Bár ez a periódus a megsüketült művész fizikai gyötrődéseinek és lelki kínjainak a láncolatából állt, mégis világraszóló alkotásainak egész sorát köszönhetjük ennek a bő két évtizednek.

Ennek a látszólagos ellentmondásnak az elemzésekor a szerző bebizonyítja, hogy Beethoven az egyetemes spirális életút során jelentkező válságokat egymást kiegészítő kríziskezelő módszerekkel győzte le, közben fejtegetései során megfogalmazza a könyv tulajdonképpeni üzenetét: bár senki sem tudja a krízist, ha úgy tetszik, a "keresztjét" nem létezővé tenni, azonban ezeket a kihívásokat lehetőségként kezelni igenis képes lehet! Ebben rejlik a "határok átlépése" fenoménje.

A könyvhöz négy promimens személy írt ajánlást, ill. előszót: német részről Norbert Lammert, a Konrad Adenauer Alapítvány vezetője, a Bundestag volt házelnöke, Hermann Parzinger, a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány elnöke, magyar oldalról pedig Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség egykori minisztere, valamint Orbán Viktor. Magyarország miniszterelnöke így összegezte üzenetét: „Ma olyan válságok korát éljük, amelyek nemcsak emberek, de akár egész nemzetek, sőt földrészek sorsáról is döntenek. Most fontos igazán előhívnunk azt a képességünket, amellyel az utunkba gördült kövekből lépcsőt építhetünk. Európának ma biztos támpontokra és olyan ösvényekre van szüksége, amelyek visszavezetik régi önmagához. Meggyőződésem, hogy ezek közé tartozik a német gigász muzsikája is, amiben ott érezzük a közös Európa szívdobogását …“

A szerző, Erika Schuchardt az oktatáskutatás és felnőttképzés professzora. Hosszú időn keresztül volt a Német Evangélikus Egyház zsinati, valamint a genfi Egyházak Világtanács grémiumainak a tagja, ill. a Német UNESCO-Bizottság alelnöke. A könyvet Mátyás Sándor, a kommunizmus 100 milliónyi áldozatának a tiszteletére a világon elsőként emlékművet állító Gloria Victis Közhasznú Alapítványunk () elnöke fordította magyarra. Csömöri szervezetünk számára nem kis elégtétel, hogy a kerek évforduló kapcsán ennek a kötetnek a kiadásával tiszteleghet a megalkuvást nem ismerő, elementáris igazságvágytól áthatott géniusz szelleme előtt. A könyv a Libri, Líra üzleteiben és a Püski Könyvesházban megvásárolható.

                                                                                                   Gloria Victis Alapítvány kuratóriuma

Worldclass Artist Chris Bleicher in the Hopfenmuseum
English translation below
Eduard Kastner von der Kastner AG eröffnete trotz Temperatursturz die Ausstellung Magical Dreams im Deutschen Hopfenmuseum in Wolnzach. Damit den Coronarestriktionen Genüge getan ist, sitzen die geladenen Gäste bequem im überdachten Freien auf Bänken. Schön, dass es Menschen wie Eduard Kastner gibt, die selbst in wirtschaftlich schwierigen Coronazeiten KünstlerInnen unterstützen und ihnen ein Forum bieten. Die ausgestellten Kunstwerke sind eine Freude für die Seele, die Zwei-Mann-Band Sauglocknläutn begeistert das Publikum und tragen zur wirklich gelungenen Veranstaltung bei.

​

Free English translation
Eduard Kastner from Kastner AG opened the Magical Dreams exhibition in the "Hopfen Museum" (Hop Museum) in Wolnzach despite the drop in temperature. To ensure that the Corona restrictions are satisfied, the invited guests sit comfortably on benches in the covered outdoor area. It's nice that there are people like Eduard Kastner, who support artists even in economically difficult Corona times and offer them a forum. The works of art on display are a joy for the soul, the two-man band Sauglocknläutn inspires the audience and contrubutes to the really successful event.

Pár napja nálunk is megjelent a Németországban és Amerikában élő Leslie Mandoki – Mándoki László és zenekara, a Mandoki Soulmates új duplaalbuma. A Living in the gap első lemezének dalai a hatvanas-hetvenes évek kiemelkedő zenei értékeit felelevenítve foglalnak állást az emberiséget érintő aktuális témákban. A Hungarian Pictures címet viselő második korong Bartók hasonló című darabját dolgozza fel Al Di Meola, Randy Brecker, Cory Hendry, Richard Bona társaságában. A zenész, producer Mándoki László saját bevallása szerint nem ért a pénzhez, az üzlethez, de felelősséget érez a világért.

„A szakadékban élve – Living in the gap albumon megjelenik a természetvédelem, a huszonegyedik századi egománia, a családorientáció, a hazaszeretet kérdése.” – olvasható a lemez magyar nyelvű ajánlójában. Szólhat ennyi mindenről egy rock lemez?

Az én korosztályom, Woodstock gyermekei, régi lázadók vagyunk. Arról szól az album, mit adunk át a young rebellsnek, a fiatal lázadóknak. A gyermekeinknek és a korosztályuknak szól itt a zene.

A mai old rebellsek voltak youngok is, akiknek ezt a zűrös világot sikerült összelázadni. Ez nem túl nagy siker.

Erről szól a lemez. Tulajdonképpen büszkék is lehetnénk magunkra, hiszen harmincegy évvel ezelőtt ledöntöttük a falakat, mert Mihail Gorbacsov barátom szerint is ötvenhat hozománya volt 89. Ez gyönyörű dolog, de aztán elég sok mindent eltoltunk. Itt van mindjárt a természet, hogy milyen Földet adunk át a gyerekeinknek.

Vagy Keith Richardsnak.

Keith tényleg jól bírja magát. Szóval a lemez egyik aspektusa az, hogy – mint ezt Amerikában látjuk – ott a népesség egy százaléka birtokolja az összes vagyon felét, a lakosság ötven százaléka pedig egy százalékon osztozik. Ezért emeljük fel a szavunkat a kaszinókapitalizmus ellen. Nekem a munka, a család, a fontos. Nem a pénz, hanem az emberi munka alkotja a társadalmi többletértéket. Arról pedig, hogy lassan mindent tudnak rólunk a gépek, az algoritmusok, az a véleményem, hogy még ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki a népesség összeíráson se adta meg szívesen a lakcímét. Tehát sok mindent számon kérhetnek rajtunk a gyerekek, hozzáteszem: jogosan.

Ez egy dupla album, a második lemezen magyar vonatkozású szerzemények hallhatóak, köztük több Bartók feldolgozás. Olyanok zenélnek az Erdélyi táncok, és az Allegro Barbaro feldolgozásain, mint Al Di Meola, Randy Becker, Richard Bona, Bill Evans. Hogy viszonyulnak ezek a világsztárok Bartókhoz?

Azt mindenki meg is nézheti, mert készítettünk róla videót, hogyan dolgoztunk a stúdióban a Bartók feldolgozáson a felsorolt barátaimmal. Az ötlet nem mai, amikor tizenvalahány évvel ezelőtt megcsináltuk a 50 Years of Rock produkciót, a próbák alatt megkeresett az akkori csapatból John Lord a Deep Purple-ből és Greg Lake, az Emerson Lake & Palmerből, mert volt egy komoly ötletük. Elmesélték, hogy a Deep Purple is meg akarta csinálni a Hungarian Picturest, meg az ELP is, de a Bartók családtól nem kaptak jogot az átdolgozáshoz. Sajnos egyikük sem élte meg, hogy felszabaduljanak a Bartók művekkel kapcsolatos szerzői jogok.

Bűn?: éppen egy német szocdem polgármesterrel (Gerlingen) mutatjuk be a megértés-erősítő szótáresszékönyvemet…lásd melléklet. Nem ez az igazi diplomácia, hogy a MÁSIKKAL beszélek és megértetem (nem magamat, hanem) magUNKat? 

Zusammenfassung der 46. Paneuropa-Tage

„Europa ist älter

als der Nationalstaat“

Weber und Posselt kritisieren Blockierer beim EU-Gipfel in Brüssel / Kroatiens Außenminister plädiert für EU-Reform und Integration des westlichen Balkan

19. 7. 2020

Hof. Die überparteiliche Paneuropa-Union Deutschland als bereits in den 1920er Jahren gegründete älteste europäische Einigungsbewegung veranstaltete in der ersten Woche, in der dies nach Rückgang der Pandemie wieder möglich war, ihren Jahreskongreß, die 46. Paneuropa-Tage. Die internationale Tagung verteilte sich mit Kundgebungen und Gottesdiensten auf vier Orte in der grenzüberschreitenden Euregio Egrensis: das oberfränkische Hof, das oberpfälzische Waldsassen und zwei böhmische Städte, Eger (Cheb) und Franzensbad (Františkovy Lázně).

Der Präsident der Paneuropa-Union Deutschland, Bernd Posselt, nannte vor den Teilnehmern aus ganz Europa den Nationalismus in Anlehnung an ein Zitat von Otto von Habsburg „eine schwere politische Geisteskrankheit“. Noch gefährlicher als Nationalisten seien aber Pseudo-Europäer, „die vom Vereinten Europa reden und nichts anderes meinen als intergouvernementale Zusammenarbeit.“ Deren Schwächen hätten die Europäer gerade zu spüren bekommen: „Bei Schönwetter kooperieren die Nationalstaaten miteinander; wird es stürmisch, kappen die National-Egoisten in den Hauptstädten einfach die Verbindung, und der ins Gras beißt, ist der Kleine.“ Die EU sei nicht einfach ein Nebeneinander von Ländern, sondern eine starke Rechtsgemeinschaft, „die auf einer gemeinsamen Kultur gründet, welche schon tausend Jahre lang existiert hat, bevor der erste Nationalstaat entstand.“

Die Bayerische Verfassung gehe vom bayerischen Volk aus, das deutsche Grundgesetz vom deutschen. Diesen Widerspruch aufzulösen nenne man Föderalismus: „Warum soll es dann nicht auch noch ein gemeinsames europäisches Staatsvolk als dritte Ebene geben?“ Posselt kritisierte in diesem Zusammenhang jüngste Urteile des Bundesverfassungsgerichts, die der EU langfristig jeden Staatscharakter absprechen wollten: „Nach diesem Verständnis ist das Bundesland Bremen ein Staat, die supranationale europäische Demokratie hingegen nicht. Dabei haben sowohl der Deutsche Bundestag als auch der Bayerische Landtag kurz nach dem Zweiten Weltkrieg einstimmig, lediglich gegen das Votum der Kommunisten, die Verantwortlichen mit der Errichtung einer europäischen Föderation beauftragt. So etwas geht klarerweise nicht schnell, aber jetzt ist es höchste Zeit, eine Art Vereinigter Staaten von Europa als starke Solidargemeinschaft mit integrierter Außen- und Sicherheitspolitik und Mehrheitsentscheidungen in allen Institutionen zu errichten.“ Finde die EU nicht bald zu dieser Form von Handlungsfähigkeit, werde die „herrliche und reiche europäische Kultur mitsamt unserem europäischen Lebensmodell einfach von der Bildfläche verschwinden.“

Posselt kritisierte den ehemaligen tschechischen Staatspräsidenten Václav Klaus, einen Freund und Förderer der AfD, der die europäischen Gemeinschaftsorgane abschaffen wolle: „In einem Europa des Ellenbogens würde sich zunächst der Stärkere durchsetzen, sich aber letztlich selbst damit schaden. Die EU macht den Größeren kleiner und den Kleineren größer, was im Interesse aller ist.“

Der Vorsitzende der stärksten Fraktion im Europäischen Parlament, Manfred Weber (EVP), forderte klare Konsequenzen aus den Krisen der letzten Jahre, insbesondere auch aus der Corona-Krise: „Wir haben in den Abgrund von Nationalismus geblickt!“ Plötzlich seien in den verschiedenen Mitgliedstaaten die Kräfte zurück gewesen, „die meinten, allein schaffen wir das am besten, machen wir schnell die Grenzen zu.“ Der Bürgermeister von Bayerisch Eisenstein habe ihm Eindrücke aus dieser Zeit geschildert: „Da waren nicht nur Polizisten, sondern plötzlich auch Militär an der Grenze – ein schlimmes Gefühl.“ Für die Menschen sei spürbar geworden, daß die in Jahrzehnten mühsam erarbeitete europäische Einheit „viel fragiler ist, als manche glauben.“ Die Antwort darauf müsse Solidarität heißen. Deshalb sei das 750-Milliarden-Finanzpaket, das derzeit im Europäischen Rat verhandelt werde, unverzichtbar: „Wenn schon die erste gesundheitspolitische Phase nach Ausbruch der Pandemie nicht recht gelungen war, müssen wir zumindest jetzt beim Wiederaufbau zusammenstehen.“ Das Europäische Parlament wolle die Mittelverwendung allerdings demokratisch und streng kontrollieren, da diese für die Zukunft Europas investiert werden sollten und nicht zur Schuldendeckung der Vergangenheit. Der CSU-Politiker warnte allerdings davor, sich angesichts dieser vielen Aufgaben in reine Alltagspolitik zu verstricken. Es gelte sich an Gründerpersönlichkeiten der europäischen Einigung nach dem Zweiten Weltkrieg wie Robert Schuman zu orientieren: Sie mußten in einem total zerstörten und verarmten Europa voller Vertriebener und Flüchtlinge anpacken. Damit hätten sie zwar genug zu tun gehabt, entwickelten aber darüber hinaus ein europäisches Leitbild für die Zukunft! Ein solches auch heute wieder zum Leuchten zu bringen, sei die Aufgabe „meiner Paneuropa-Union als Bannerträger der europäischen Idee.“

Kroatiens Außenminister Gordan Grlić Radman erzählte, daß er innerhalb weniger Tage zum zweiten Mal in Deutschland sei: „Zuerst war ich in Berlin, um an meinen Kollegen Heiko Maas den Stab der EU-Ratspräsidentschaft weiterzugeben – und jetzt bin ich auf Einladung meines Freundes Bernd Posselt zu Gast bei der Paneuropa-Union Deutschland.“ Diese habe sich seit Jahrzehnten nicht nur für ein starkes und demokratisches Europa eingesetzt, sondern auch für die Freiheit und die EU-Mitgliedschaft seines Landes. Der Ratsvorsitz Kroatiens im ersten Halbjahr sei zwar im Schatten der Pandemie gestanden, aber voller ungeahnter Herausforderungen gewesen: „So mußten wir über 650 000 EU-Bürger von anderen Kontinenten unter schwierigsten Umständen wieder in die Heimat zurückführen.“ Ein wichtiger politischer Erfolg für die Stabilisierung und dauerhafte Sicherung Europas sei der Beginn von Beitrittsverhandlungen mit Nordmazedonien und Albanien, den die kroatische Präsidentschaft erreicht habe. Die Tore für ein reformiertes Südosteuropa seien weit offen, weil dies im Interesse aller Europäer liege. Grlić Radman plädierte vor dem Hintergrund der weltpolitischen Lage „für mehr Europa und nicht für Rückzug. Ich glaube an ein solidarisches Europa, das stark durch seine Werte ist; vor allem aber glaube ich an die Europäer.“

Der stellvertretende Fraktionsvorsitzende der SPD im Bayerischen Landtag Volkmar Halbleib beschwor die Leistungen bedeutender sozialdemokratischer Europäer nach dem Ersten und dem Zweiten Weltkrieg, die die Weichen für ein starkes Europa gestellt hätten. Er nannte vor allem den Schlesier Paul Löbe, den großen Reichstagspräsidenten der Weimarer Republik und ersten Präsidenten der Paneuropa-Union Deutschland; den früheren deutschen Bundeskanzler Willy Brandt und den letzten Vorsitzenden der Sudetendeutschen Sozialdemokratie vor der nationalsozialistischen Besetzung der sudetendeutschen Gebiete, Wenzel Jaksch. Heute gelte es in dieser Tradition an einem Europäischen Volksgruppen- und Minderheitenrecht zu arbeiten, das den vielen Nationalitäten Europas ihre Freiheit und Eigenart in einer größeren Gemeinschaft sichere sowie jeden Nationalismus und Rassismus in die Schranken verweise. Halbleib sprach sich für eine europäische Erinnerungskultur aus, die sowohl die nationalsozialistischen Verbrechen aufarbeite als auch ohne Scheu die Massenvertreibungen nach dem Zweiten Weltkrieg beim Namen nenne: „Wir erwarten von unseren mittel- und osteuropäischen Nachbarn, daß sie sich dem Unrecht der Vertreibung stellen.“

Halbleib dankte Bernd Posselt, „daß er die Tagung trotz der nach wie vor großen Einschränkungen gerade zum jetzigen frühen Zeitpunkt einberufen hat. Das ist ein mutiges, wichtiges Zeichen der Zuversicht.“ Dies treffe auch auf das Motto „Nach der Krise – neue Kraft für Europa“ zu. Der SPD-Politiker definierte dazu drei „Kraftquellen“: Europa als Wertegemeinschaft, als Friedensgemeinschaft und als sozialstaatliche Gemeinschaft.

In einer flammenden Rede wies die oberfränkische CSU-Europaabgeordnete Monika Hohlmeier auf die außenpolitischen Schwachstellen der Europäischen Union hin. Es genüge nicht, Mächte wie China oder Rußland mit durchaus zutreffenden Argumenten für unmoralisch zu erklären und sich selbst für moralisch. Das Leben sei kein James-Bond-Film, in dem ein Einzelnerdie Welt retten könne. Die EU müsse, um etwas zu bewirken, machtpolitisch auf Augenhöhe mit anderen umgehen und verhandeln können. Auch für die europäisch-amerikanischen Beziehungen sei dies vonnöten: „Die Amerikaner waren immer unsere Freunde, aber jetzt knirscht es.“ Wer auf Dauer in Europa Arbeitsplätze und Wettbewerbsfähigkeit sichern wolle, müsse vor allem in Forschung und Technologie investieren und innovative Betriebe wie den Airbus stärken. Deshalb befürworte auch sie das umfangreiche Wiederaufbauprogramm, das die EU-Kommission für die europäische Wirtschaft vorgelegt habe, werde jedoch als Vorsitzende des Haushaltskontrollausschusses im Europäischen Parlament dafür sorgen, daß es bei der Verwendung dieser Gelder nicht zu Ineffizienz und Verschwendung komme. Mit Blick auf oligarchische Entwicklungen in etlichen EU-Mitgliedstaaten bezeichnete sie die Rechtstaatlichkeit als grundlegendes Kriterium für alle politischen und finanziellen Aktivitäten der Europäischen Institutionen, die sich nicht als Geldautomaten für Regierungen, die ihre Macht mißbrauchen, hergeben dürften.

Der ehemalige tschechische Kulturminister Daniel Herman, ein Vorkämpfer der tschechisch-deutschen Verständigung und Versöhnung, bezeichnete die Fähigkeit zum Dialog als „zentral für Europa“. Ohne echte Begegnung zwischen den Menschen „wäre die heutige EU nicht aus den Trümmern des Zweiten Weltkrieges entstanden.“ Herman, ein tschechischer Christdemokrat mit deutschen und jüdischen Wurzeln, warf die Frage auf, wie es möglich war, daß der „Holocaust sowie die anschließende Rache der Sieger, die auch in der Vertreibung der Deutschen aus Böhmen, Mähren, Schlesien und aus anderen Ländern ihren Ausdruck fand, geschehen konnte.“ Diese Frage sei wichtig, weil man sich nicht dessen sicher sein könne, daß solche menschenverachtenden Ideen heute nicht mehr lebendig seien: „Das gefährliche Prinzip, das diese furchtbaren Taten ermöglichte, wurde auf der Fiktion der Kollektivschuld auf der Basis der ethischen Herkunft aufgebaut ... Dieses Prinzip ist aus Haß entstanden und wurde durch die Überzeugung verstärkt, daß man den freien Menschen auf seine Ethnizität, Religiosität, auf eine Rasse oder Klasse reduzieren kann.“ Die Europäer dürften die „Chance nicht vergeuden ... stetig an unserer gemeinsamen europäischen Heimat weiterzubauen.“ Dazu müsse „auf die judeochristlichen, biblischen Werte hingewiesen werden, die unsere Kultur über Jahrhunderte geprägt und gestaltet haben. Heute ist es mehr denn je unsere Pflicht, diese Werte nicht nur zu pflegen, sondern auch zu leben.“

Der Vizepräsident des Deutschen Bundestages Hans-Peter Friedrich würdigte die neue Bedeutung der Europapolitik in der deutschen Öffentlichkeit durch Manfred Weber: „Mit dir hat Europa jetzt bei uns ein Gesicht. Du bist kein Bürokrat oder Funktionär, sondern ein begeisterter, bürgernaher Politiker, der für dieses Europa eintritt.“ Als Wertegemeinschaft baue die EU auf einem in mehr als tausend Jahren gewachsenen Kulturraum auf, wie die Paneuropa-Union auf einzigartige Weise immer wieder deutlich mache. Es gebe aber inzwischen Kräfte, auch in Parlamenten, die behaupteten, sie seien zwar für Europa, aber nicht für dieses, und die EU ablehnten. Diese sei jedoch die einzige Institution, „die die Kraft und das Durchsetzungsvermögen und das politische Gewicht hat, um unseren Kontinent zu einigen. Wer an der EU etwas zu kritisieren hat, muß eben bessere Vorschläge machen und sie in einem – oftmals sehr mühsamen – demokratischen Prozeß durchsetzen.“ Wer das geeinte Europa aber zerstören wolle, sei „entweder ein politischer Trickbetrüger oder noch nicht angekommen im 21. Jahrhundert.“ Heute gehe es nicht mehr darum, „welche europäische Nation die Nase vorn hat“. Die Frage sei vielmehr, wie zu verhindern sei, daß „unser Kontinent in der Dualität und Rivalität zwischen den USA und China am Rand steht, zerrieben wird und in Bedeutungslosigkeit verschwindet.“

Bayerns Wissenschaftsminister Bernd Sibler schilderte die Diskrepanz zwischen seinen Spaziergängen als gelangweilter Jugendlicher vor 1989 mit den Eltern im Bayerischen Wald, wo ihn plötzlich das Grenzschild „Wer weitergeht, wird erschossen“ am Stacheldraht aufgerüttelt habe, und dem heutigen Zusammenwachsen im Herzen Europas. Heute seien die Grenzen offen, Bayern verfüge über eine eigene Vertretung in Prag und habe eine gemeinsame Landesausstellung mit der Tschechischen Republik über Kaiser Karl IV. durchgeführt. 2023 solle eine weitere, von vielen Veranstaltungen begleitete über den bayerischen und böhmischen Barock folgen. Der Freistaat sei nicht nur geographisch die europäische Mitte, sondern auch kulturell: „Hier haben Kelten, Slawen und Germanen gelebt, hier sind nach dem Zweiten Weltkrieg Millionen von Vertriebenen und Flüchtlingen angekommen. Sie haben dem Agrarland einen neuen Arbeitsethos geschenkt und es industrialisiert.“ Daß Bayern heute industriell, kulturell und wissenschaftlich prägend sei, hänge auch mit der Fähigkeit zusammen, verschiedene Impulse aufzunehmen und als kreative neue Kraft wirksam werden zu lassen. Der Niederbayer appellierte an seinen engeren Landsmann Manfred Weber, sich weiterhin für den europäischen Jugendaustausch einzusetzen, insbesondere durch Programme wie ERASMUS und COMENIUS sowie durch die Ermöglichung günstiger Interrail-Reisen.

 „Abschotten, abriegeln, einkapseln – wir wissen, was es bedeutet, wenn Menschen auf Distanz gehen“, begann die Hofer Bürgermeisterin Angela Bier ihr Grußwort. Die in den letzten Monaten erlebten Grenzschließungen hätten Erinnerungen an den Eisernen Vorhang geweckt, „der längst beseitigt ist. Aber das Leid, das er verursacht hat, darf nicht vergessen werden.“ An den Orten der Paneuropa-Tage, in Hof, Waldsassen, Eger und Franzensbad, „haben wir jahrzehntelang mit Stacheldraht und Minenfeldern leben müssen.“ Aber die Menschen hätten nicht aufgegeben und die Trennung überwunden: „Hof lag an einer Nahtstelle; heute hat es eine Brückenfunktion. Wir arbeiten täglich im Sinne des Wertekanons, der das Europa des Friedens auszeichnet.“ Deshalb freue es sie, daß die Tagung in Zusammenarbeit mit der tschechischen Partnerorganisation stattfinde, und sie hoffe, daß diese internationale Begegnung dazu beitrage, „die Europäische Einigung durch entscheidende Schritte voranzubringen“, so Angela Bier, die auch die Grüße von Oberbürgermeisterin Eva Döhla überbrachte.

Der Präsident der mitveranstaltenden Tschechischen Paneuropa-Union, Marian Švejda, begann seine Ausführungen mit einem alten Prager Witz: Der Schneider Blumenfeld soll eine Hose für Herrn Kohn nähen. Als sie nach einem halben Jahr noch nicht fertig ist, sagt Herr Kohn: „Gott hat die Welt in sechs Tagen geschaffen, und Sie sind nicht in der Lage, eine Hose in sechs Monaten fertig zu machen?“ Darauf Herr Blumenfeld: „No ja, aber sehen Sie mal, wie die Hose aussieht und wie die Welt!“ - Die Welt heute sei gezeichnet von Pandemie, Angst und wirtschaftlicher Unsicherheit, der teils mit „eher ratlosen Entwürfen“, teils mit nationalem Populismus begegnet werde. Eine tschechische Umfrage vor kurzem habe ergeben, daß die Hälfte der Befragten bereit sei, zugunsten einer festen Regierung einige Freiheiten und „checks and balances“ eines demokratischen Systems aufzugeben. So müsse man „einem gefährlichen Gegner standhalten, obwohl wir die besten Hosen der europäischen Vereinigung schneidern wollen. Aber wie fest die Nähte sein sollen und wie diese Hose eigentlich aussehen soll, wissen nur sehr wenige politische Vertreter.“ In dieser Situation bekenne sich die tschechische Paneuropa-Union zu den Entwürfen von Richard Coudenhove-Kalergi und Otto von Habsburg, aus denen eine moderne paneuropäische Vision entwickelt werden müsse. Gegen die europafeindlichen Kräfte, die ein Versagen des europäischen Projektes propagieren, gelte es darauf zu bestehen, daß der richtige Weg nur „mehr Europa“ sein könne.

Der Landesvorsitzende der Paneuropa-Union Bayern, Dirk Hermann Voß, schlug in dieselbe Kerbe, indem er den anwesenden Politikern die nach 50 Jahren neu aufgelegten Memoiren von Richard Coudenhove-Kalergi „Ein Leben für Europa“ als Bettlektüre empfahl: „Wenn Sie einmal verzweifelt sind über Europa: Die Paneuropa-Union ist Spezialist für die Überwindung politischer Krisen.“ Als Privatmann ohne jedes Mandat habe Coudenhove seine Idee „durch dick und dünn weiterverfolgt“ und große Staatsleute von Stresemann und Briand über Paul Löbe und Charles de Gaulle bis zu Franz Josef Strauß und Bruno Kreisky dafür gewonnen. Srauß habe in den sechziger Jahren, als Finanzminister, geschrieben, es sei von strategischer Bedeutung, Griechenland in die EU aufzunehmen, und um das zu finanzieren, solle man notfalls die deutsche Mehrwertssteuer erhöhen. Egal welche Krise die EU schüttele – „heute, wo Amerika sich verabschiedet, muß Europa diesen Platz füllen. Das ist die Hoffnung für Menschen in Afrika und Asien.“ Vereinigte Staaten von Europa seien, „was die Welt dringend braucht.“ Deshalb zeigte sich Voß dankbar für Politiker wie Manfred Weber und warnte heftig vor „Nazis in Smoking und in feinem Zwirn“, von denen man wie zu Weimarer Zeiten denke, man könne sie „schon mit reinnehmen“: „Nein! Sie haben ein zerstörerisches Werk vor Augen, das sie unerbittlich verfolgen“.

Die Festliche Eröffnung am Freitag Abend wurde von Bundesgeschäftsführer Johannes Kijas moderiert, der die Tagung für etwa 150 Teilnehmer unter erschwerten Corona-Bedingungen organisiert hatte. Das „Egerländer Dudelsackduo“ Tomáš Spurný und Carina Kaltenbach lockerte die Atmosphäre mit flotten Liedern in Egerländer Mundart und tschechischer Sprache auf. Die Hauptkundgebung am Samstag Vormittag leitete der Bundesvorsitzende der Paneuropa-Jugend, Franziskus Posselt. Ein Bläsertrio des Westböhmischen Symphonieorchesters unter seinem Direktor Milan Muzikář belebte die Zwischenräume mit Stücken aus Dvořáks Böhmischen Tänzen und Smetanas „Moldau“.

Außer den politischen Kundgebungen gehörten zum Programm der Paneuropa-Tage zwei Symposien. Beim einen diskutierten die Installationskünstlerin Brigitte Hadlich, der Demokratiephilosoph Pavo Barišić, ehemaliger kroatische Wissenschaftsminister und heutiger Dekan der Fakultät für Kroatische Studien in Zagreb, die Studiendirektorin Angelika Neumayer, erprobte Lehrerin und Europa-Vermittlerin des Ignaz-Taschner Gymnasiums, und der Referatsleiter für internationale Bildungszusammenarbeit im Bayerischen Kultusministerium Werner Karg, gekonnt interviewt von der stellvertretenden Vorsitzenden der Paneuropa-Jugend Gentiana Krasniqi, über das Thema „Europa bilden – Kultur als Startbahn der Zukunft“. Das zweite Symposium befaßte sich mit der „Euregio – Schicksalsgemeinschaft jenseits des Nationalstaats“, der bayerische PEJ-Landesvorsitzende Christian Hoferer führte durch die Beiträge der Alt-Oberbürgermeisterin von Marktredwitz und Präsidentin der Euregio Egrensis Bayern Dr. Birgit Seelbinder, des Vorsitzenden des Deutsch-Tschechischen Gesprächsforums und ehemaligen Vizepräsidenten des Europaparlamentes Libor Rouček, der oberfränkischen Regierungspräsidentin Heidrun Piwernetz und der jungen Politologin, Unternehmerin und grenzüberschreitenden Verkehrs-Aktivistin Eva Meidinger.

Weitere Höhepunkte der Paneuropa-Tage waren ein katholischer Gottesdienst in der Stiftsbasilika Waldsassen sowie ein evangelischer in der Michaeliskirche in Hof, die feierliche Übergabe einer Paneuropa-Fahne an die Stadt Eger auf den Stufen ihres historischen Rathauses sowie ein Begegnungsabend im großen Saal des unter Kaiser Franz II. errichteten Casinos von Franzensbad, bei dem acht tschechische und deutsche Persönlichkeiten, die sich besondere Verdienste um die grenzüberschreitende Zusammenarbeit erworben haben, geehrt wurden.

Große Jahresausstellung der „Münchener Künstlergenossenschaft königlich privilegiert 1868“ 

Die Geschichte der  MKG

Am 7. Juni 1868 verlieh König Ludwig II. der prominenten Künstlervereinigung „Münchener Künstlergenossenschaft“ die Rechte einer juristischen Person. Konrad Knoll, Schöpfer des Fischbrunnens vor dem Münchener Rathaus, wird zum 1. Vorstand gewählt.

Bis zum zweiten Weltkrieg spielte die MKG die führende Rolle im Münchner-, sowie im europäischen Kunstleben.
Die berühmtesten Vertreter ihrer Kunstepoche waren Franz von Lenbach, Carl Otto Müller, Otto Pilz, Karl Spitzweg, Wilhelm Busch oder Gabriel von Hackl, um nur einige zu nennen.

Anfang des XX. Jahrhunderts, mit dem Einsetzen der Moderne, spalteten sich die Mitglieder der MKG in verschiedene Gruppen auf.

Die MKG kgl.priv. 1868 blieb ihrer traditionellen Stilrichtung, der realistisch figürlichen  Darstellung treu und war nach wie vor für ihre Mitglieder ein begehrter Platz des gegenseitigen Austauschs.

Einige Fakten aus 152 Jahren:

• der Mitgliederzahl wuchs stetig:
  1875 – 554 Mitglieder; 1880 - 619 Mitglieder; 1891 - 955 Mitglieder

• Internationale Beteiligungen der MKG Künstler
  1878 - Weltausstellung in Paris; 1879 – Weltausstellung in Sydney;
  1879 –1931  Internationale Ausstellungen im Münchener Glaspalast, in der Hochburg der europäischen Kunst.

• 1900 Einweihung des Künstlerhauses am Lenbach Platz.
  Franz Lenbach, der damals aktuelle Präsident der MKG, kämpfte unerbittlich für die Realisierung des Künstlerhauses. Einen großen Teil der Baukosten bezahlten die Mitglieder der MKG aus ihren Verkaufserlösen.

• 1909 Teilnahme der MKG an der „Exhibition of Contemporary German Art“ im Metropolitan Museum in New York.

Nach den ruhmreichen Jahren lösten die Nationalsozialisten die MKG 1939 auf.

Das Barvermögen der MKG wurde dem heute noch existierenden Künstlerunterstützungs- Verein zugesprochen. Sämtliche Sachwerte und Kunstwerke gingen an die nationalsozialistische „Kameradschaft der Künstler“.

• 1952 hat Prof. Constantin Gerhardinger eine konstituierende Generalversammlung der MKG1868 zusammengerufen wo er auch als Präsident gewählt wurde.
  Bis 1991 und zwischen 2001 und 2012 fanden die Jahresausstellungen der MKG im Haus der Kunst statt. Da das Haus der Kunst erneut umgebaut wird, fand die MKG seit 2013 im Staatlichen Museum Ägyptischer Kunst eine neue Heimat.

• Die Präsidenten der MKG waren 2003 bis 2014 Joachim Oberländer,
  2014 bis 2016 Nikos W. Dettmer, 2017 bis 2018 Paul Martin Cambeis

• Die Präsidentschaft wurde 2018 erneut an Nikos W. Dettmer übertragen.

Das medaillenempfänger Paul Klinger Künstlersozialwerk e.V. feiert 2020 sein 45 jähriges Gründungsjubiläum. 

Paul Klinger, der Schauspieler (* 1907 in Essen – † 1971 in München) wurde nach schwierigen Anfängen in der Nachkriegszeit zu einem Publikumsliebling. Er wirkte in knapp 100 Filmen mit und war die Synkronstimme für eine Reihe der damals bekanntesten fremdsprachigen Darsteller.

Neben seiner Filmtätigkeit setzte sich Klinger für die sozialen Belange von Künstlern ein. Sein Engagement wird seit 1974 vom Paul-Klinger-Künstlersozialwerk e.V. weitergeführt. Die rund 1200 künstlerisch tätigen Mitglieder erhalten bei sozialen, bürokratischen und verwaltungsrelevanten Themen fachkundige Beratung. 

Der Verein steht aber auch bei existenziellen Sorgen und in Notlagen helfend für seine Mitglieder da.

Die Ausgaben werden ausschließlich über Mitgliedsbeiträge und Spenden finanziert.

Maximilian Dorner, der Laudator (* 1973 in München) ist ein deutscher Schriftsteller und Dramaturg. Für seinen Debütroman “Der erste Sommer“ erhielt Dorner 2007 den Bayerischen Kunstförderpreis.

Dorner studierte Dramaturgie an der Bayerischen Theaterakademie und arbeitete anschließend als Regisseur, Literaturlektor und Autor. Von 1998 bis 2001 schrieb er Theaterkritiken für die Zeitung Die Welt. 2006 wurde bei Dorner Multiple Sklerose diagnostiziert, seit 2010 ist er auf einen Rollstuhl angewiesen. 

2008 veröffentlichte er das Buch „Mein Dämon ist ein Stubenhocker“ über das Leben mit seiner Behinderung. Im Sommer 2009 inszenierte Dorner die Oper “Der Liebestrank“ von Gaetano Donizetti in der Pasinger Fabrik in München. 

2019 gründete der Schriftsteller das Aktionsbündnis „Wheelchairs for future“.

Was wäre München ohne das Künstlerhaus am Lenbach Platz?

Das Künstlerhaus am Lenbach Platz war und ist das Stammhaus, Vereinsheim, Kulturzentrum und Ausstellungsort für Künstler.

Im Allotria Keller treffen sich verschiedene Künstlervereine zum regelmäßigen Stammtisch.

Im Theatersaal finden Theater-, Musik- und Ballveranstaltungen statt. In den Räumen im Erdgeschoss oder in der obersten Etage finden Ausstellungen von Künstlern aller Zeitepochen statt. Im Hof werden die Besucher von lebensgroßen Marionetten oder Skulpturen aller Art begrüßt.

Man darf daran erinnern, dass dieser Prachtbau nicht zustande gekommen wäre, wenn die Münchener Künstlergenossenschaft und ihr Präsident Franz von Lenbach für den Bau des Künstlerhauses nicht so unermüdlich gekämpft hätten.