top of page

Magyar X-akták – Knoll Gyula találkozása az ismeretlennel

1959. július 21.-én éjjel kristálytiszta volt az ég, amikor a taszári repülőtérről éjfél előtt feladatra szálltam fel egy MIG-17PF típusú fedélzeti lokátorral felszerelt elfogó vadászgéppel.

A Kaposvár fölötti légtérbe repültem 4000 méterre, és egy előre meghatározott feladatot hajtottam végre. Repülés közben arra lettem figyelmes, hogy tőlem kissé magasabban valamilyen mozgó fény közeledik felém.

Mivel éjjel csak a fényt látjuk, a gép testét nem, ezért egy másik társam gépére gondoltam. Jelentettem a repülésvezetőnek, hogy tőlem magasabban van egy gép.

 

“Van-e valaki még az én légteremben?” – kérdeztem rádión, nehogy összeütközzünk. (Négy évvel korábban, 1955. június 10.-én Kaposvár fölött már nekem repült egy MIG-15-ös, és teljesen összeroncsolta a gépem kormányfelületeit. A nagy csattanás és ütődés közepette felhúztam a lábam és ledobtam a kabintetőt, hogy katapultáljak. Aztán mégis biztosabbnak véltem a nehezen kormányozható géppel a kényszerleszállást.)

De most nem volt a légteremben senki, ezt közölte a repülésvezető. Abban az időkben nem is gondoltunk UFO-kra, csak repülőgépre, amely most éppen délkeleti irányból Ausztria felé repült. Ekkor már ugyanis ellenséges gépnek gondoltam a közeledőt. De amíg rádióztam, a “fény” pillanatok alatt elrepült fölöttem, és a kabinba is teljesen bevilágított. Egyáltalán nem olyan volt, mint a repülőgépek fénye, ahol (balról piros, jobbról zöld és hátul fehér) egyértelműek a három helyzetlámpa fényei. De nem is fényszóró lehetett, mert annál erősebben sugározta a fényt.

“Menjen rá, nézze meg!” – hangzott a repülésvezető utasítása. Azonnal előretoltam a gázkart és a gyorsítót, és emelkedésbe vittem a gépet a fény irányába. Rövidesen 800-900 km/h  sebességgel közelítettem a fényes alakhoz. Mikor már majdnem egy magasságban voltam vele, be akartam fogni a fedélzeti lokátorba.

A hatalmas fényes alak ekkor óriási sebességgel úgy megugrott előttem, mintha puskából lőtték volna ki. Aztán egyre kisebb, később pedig beolvadt a csillagok közé. Én meg visszavettem a gázt, lemerevedtem, nem hittem a szememnek. Mikor aztán magamhoz tértem jelentettem rádión, hogy a cél eltűnt. Gyorsan visszafordultam, mert nem akartam az osztrák határt megsérteni. Ugyanis abból mindig csak bonyolult diplomáciai ügyek származnak.

 

Leszállás után az irányító toronyban közöltem a repülésvezetővel a furcsa esetet, de magnón is rögzítve voltak a rádiózásaim. Szóban kiegészítettem a történteket azzal, hogy ezt a technikát nem ember gyártotta. Tőlem aztán többet nem kérdeztek a feletteseim. Annál inkább a pilóta barátaim, főleg aznap a repülés végén, hazafelé menet. De engem is egyre inkább izgatott ez a különös eset. Láttam, a barátaim hogyan élik bele magukat az én helyzetembe, és nagyon fel voltam spannolva. Lefekvés után nem jött álom a szememre, egész éjjel tele voltam feszültséggel és kérdésekkel. Reggelig azon törtem a fejem, hogy mi lehetett ez a tárgy, mert hogy nem repülőgép volt, az biztos! Aztán meg, hogy miért pont velem történt ez meg?

Személyesen is megtapasztalhattam, hogy egy-egy külső tényező mennyire át tudja formálni az életünket. Próbára teszi az emberi  teljesítőképességet nap mint nap. Ilyen a repülő csészealj is. El kell fogadnunk, hogy az UFO-jelenség az emberi agyra nagyon is kihat, az ember hatványozottan éli át a vele való találkozás pillanatait. Mintha nem is egy fizikai tárgy lenne, aminek tömege, térfogata, vagy energiája van, hanem valami rendkívüli dolog, ami megváltoztatja a realitáshoz, a valósághoz való viszonyunkat. Ma már tudom, hogy az UFO egy olyan transzformátor, amely a jelenlétével a valóságot alakítja át az emberben, és interferálja a szemtanú elméjét. Majd amikor eltűnik, olyan érzelmeket és gondolatokat hagy maga után, melyek egész életünkön át kísérnek minket.

Másnap reggel korán bementem a laktanyába, de már a kapunál vártak az UFO iránt érdeklődők. Voltak köztük, akik a részletekre is kíváncsiak voltak, sokan kérdezték, hogy féltem-e? Én a későbbiekben is UFO-ra gondoltam, mert repülőgép ekkora gyorsulást csak a hangsebesség többszörösével képes végrehajtani. Azért mondom ezt, mert a következő évben olyan szerencsém volt, hogy a Magyar Légierőben engem neveztek ki a két hajtóműves, szuperszonikus, fedélzeti lokátorral felszerelt MIG-19PM elfogó vadászrepülőgépek pilótái első parancsnokának. Az ország legjobb 25 pilótáját válogatták ki, akik Taszárra kerültek az új típusra.

Aztán az ország vezetőinek, a kormánynak és a tábornoki karnak tartott bemutató repülésem én törtem át először a hangfalat, repültem a hangnál gyorsabb sebességgel. Később pedig már magasabb beosztásban, repültem a MIG-21-el is, a hangsebesség kétszeresével. De az UFO gyorsulása a hangsebességnek talán a tízszerese volt, ami elképzelhetetlen. Ilyen földi gép nem létezik.

A következő években bizakodva kerestem az UFO-kkal való találkozást. Állandóan figyeltem a légteret, szerettem volna ismét találkozni velük, azonban ez a jelenség többé nem ismétlődött meg velem. De talán ez volt a szerencsém, mert azóta tudom, hogy az UFO meg tudja bosszulni a támadóját, ki tud engedni magából egy ionizációs mezőt, amelybe ha a repülőgép belerepül, a pilótával együtt elpusztul. Persze az én találkozásomat ők hozták létre, ez nem véletlenszerű volt. Ez az ő akaratuk nélkül elképzelhetetlen, mert először kiválasztanak, majd kivetítik rád az akaratukat, és az történik veled, amit ők akarnak.

A találkozás percei felejthetetlenek maradtak a számomra! Mert ez a pár perc életem végéig erősen bennem marad. Gyermekkoromtól kezdve mindig a repülésről, a levegőben való száguldásról ábrándoztam, és úgy érzem, ritka szerencsém volt, mivel folytathattam felnőtt koromban azt, amit fiatalon megálmodtam, elképzeltem. Aranykoszorús első osztályú mesterpilótaként, a legmagasabb szinten uraltam a repülőgépeket. De ez az éjszakai UFO-eset teljesen átmosta az agyamat, egy pillanat alatt tehetetlen kis senkinek éreztem magam. Mintha valami megváltozott volna a lelkem mélyén, a repülésen kívül is érdeklődőbb, határozottabb és bátrabb lettem a további életemben.

Azért olyan bátor mégsem voltam, hogy az UFO-val történt találkozásomról többeknek dicsekedjek. Aztán meg sokan el sem hitték volna, így én sem akartam, hogy ujjal mutogassanak rám. Ezekben az években hallottunk ugyan az UFO-król, de a jelenségről beszélőket ideológiailag képzetlennek vagy zavarodottnak vagy egyenesen bolondnak tekintették. Ezért én is csak szűkebb baráti körben foglalkoztam a témával.

Hazai tudósaink az UFO-jelenséget nyugati kapitalista ideológiának és bomlasztásnak tekintették. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Bizottságának állásfoglalása ebben az időben, a következő volt:

“Ezeket a tudománytalan írásokat csak a nyugati bulvárlapok közlik. Sajnos a magyar sajtóorgánumok is átveszik és terjesztik a fenti tudománytalan írásokat. Megállapítható, hogy a több éves ismeretterjesztő előadásainkat, tudományos ismeretterjesztő munkánkat teljesen megbontják az ilyen felelőtlen szenzációhajhászok. Azonban nem áll módunkban ezeket meggátolni, de az erkölcsi felelősséget a lapok szerkesztői viselik.”

A Tudományos Akadémia kijelentése lefordítva így hangzik:

“Különböző szerkezetek a világűrből márpedig ide nem érkeznek!”

De a tény tagadása a tényt magát még nem teszi semmissé, pusztán a tagadó józan ítélőképességét kérdőjelezi meg.

A titkolódzást én is megértettem, mert a hatalommal én sem akartam szembekerülni, éppen eleget ütköztem már velük. Számomra a repülés volt mindig a legfontosabb, és erre akkor csak a hadseregben volt lehetőségem. Ezért sok értékse dolgot és véleményt magamba fojtottam egy darabig. Egy biztos, ezek után már nagyon is érdekelt az UFO-téma, az azonosítatlan repülő tárgyak jelenléte. Ettől a pillanattól kezdve minden minden újságot megvettem, ami velük foglalkozott. Gyűjtöttem ezeket, és a bizalmas barátaim is kíváncsiak lettek az UFO-kra, vették nekem a különböző lapokat. Ők tudták, hogy titokban gyűjtöm és lefénymásolom a cikkeket.

Ezekből legalább 150 érdekes cikk ma is a birtokomban van. Arra gondoltam, ha velem megtörténhetett, akkor valószínűleg más katonai repülőkkel és polgári pilótákkal is előfordult hasonló eset. Az űrhajósokról nem is beszélve.

Forrás: Knoll Gyula – UFO – Az elhallgatott valóság

Knoll Gyula, nyugállományú ezredes 2017. október 23-án, forradalmunk 61. évfordulója alkalmából a Honvédelmi Minisztertől, Dr. Simicskó Istvántól vehetett át miniszteri elismerő oklevelet és jutalmat.

Mindezt a honvédelem ügye érdekében huzamos időn át végzett áldozatos munkájának elismeréseként kapta. 
Knoll Gyula bácsi nyugalmazott repülőezredes második otthonának tartja Fonyódot. 2016. május 6-án előadást tartott a Városi Kulturális Központ színháztermében az univerzum rejtélyeiről. Elismert író, ufó – kutató, aki megdöbbentő tapasztalatait osztotta meg akkori előadásában.

2016. novembere óta az Ufó magazinban jelennek meg írásai a témában, országszerte sőt, határon túl is tart előadásokat. Tavaly már díjazták: a szakma legnívósabb elismerését kapta, a Pax Galacticana - In Memoriam Colman von Keviczky Díjat. 
Számos emlékmű megalapítója, így például nevéhez fűződik a Fonyódi Kikötőben a Lányi emlékmű, de Bogláron is Takács Sándor pilótára, a magyar repülés első mártírjára az ő kezdeményezésére emlékezhetnek a helyiek. Közel harminc emlékmű, emléktábla állítását kezdeményezte. 

A Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány alapító kurátora.
A Szent György Lovagrend priorja. 
Karácsony előtt, december 23-án minden évben jótékonykodik, adakozik a szegényeknek.

Ennek jegyében Gyula bácsi azt üzeni mindenkinek:
„Az univerzum legnagyobb törvénye az emberi szeretet.”

A MAGYAR UFO SZÖVETSÉG: 2016 -BAN HAZÁNKBAN KNOLL GYULA UFO KUTATÓNAK  

ADOMÁNYOZTA A PAX GALACTICANA –COLMAN VON KEVICZKY DIJAT. 

ufó

Eddig titkolta, hogy ufóval találkozott

Évtizedekkel ezelőtt elhatározta: mindenről mélyen hallgat. De nem ez volt az eset, amikor vadászgépe UFO-k közelében repült.

Évtizedekkel ezelőtt elhatározta: mindenről mélyen hallgat. Knoll Gyula ezredes hosszú évekig titkolta, hogy Kaposvár légterében az ötvenes évek végén egy azonosítatlan repülő tárggyal találkozott. De nem ez volt az eset, amikor vadászgépe UFO-k közelében repült. A harmadik típusú találkozásairól viszont ma már nyíltan és bátran mesél. Ezzel pedig most megnyitjuk a magyarországi X-aktákat: egy hosszú évtizedekre titkosított, a Honvédség által észlelt eset helyszínére is ellátogattunk. De utánajártunk annak is, hogy létezik-e telepátia, hiszen sokak szerint az űrlények így kommunikálnak.

201809223.jpg

„A Denveri Reptér Titkai: rejtett bázis rejtőzik a mélyben?”

image.png

AZ UFO KAPCSOLATAINK RÉGEN ÉS MA:

nevtelen.jpg

11 titkos eredetű dolog, amiről keveset tudunk!

Ez a lény egyike azoknak a fajnak, akik kapcsolatban állnak veled. Egy rendkívül fejlett civilizációhoz tartoznak, amely valószínűleg még a Tejútrendszerünknél is régebbi. Amikor kapcsolatba léptem velük, úgy éreztem, hogy a felfogásom teljesen megváltozott, ez egy egészen más tudatállapot volt, majdnem olyan, mintha pszichedelikus kábítószereket szedtem volna, vagy tiszta álomban lennék. Tudatos tudásom szerint még soha nem tapasztaltam ezeket a lényeket, de nagyon ismerősnek éreztem őket. Először azt hittem, hogy ez egy nőstény, majd egy hím, aztán rájöttem, hogy egyensúly van bennük, így nem tudtam megállapítani. Nagyon androgün.

Különféle létállapotok mesterei, tudatukat úgy alakítják, mint a vizet, de nagyon élesek és intelligensek. Lélegzeteléssel dolgoznak. Belégzéskor összegyűjtik a kozmikus energiát, kilégzéskor pedig nemcsak önmagukat, hanem a valóságot is elmozdítják maguk körül. Nagyon titokzatos is, azt akarták, hogy tudd, nem kell félned a különböző tudatállapotoktól, és soha nem veszíted el magad, ha ledobod a pajzsaidat és az észlelt stabilitást.

Jelenléted óriási, és képes vagy befolyásolni a körülötted lévőket, egészen addig a pontig, amikor elveszítik merev hiedelmeiket, és megnyitják elméjüket új megértések előtt. A kozmikus családod segítségével képes vagy az embereket nagyobb összhangba irányítani, még akkor is, ha ez egyesek számára ijesztő folyamat lehet. Képes vagy a béke állapotába hozni őket, ami lehetővé teszi az átalakulást, és képes vagy felgyújtani az emberekben a belső fényt, hogy tisztábban lássák útjukat. Azt akarják mondani, hogy figyelj a légzés erejére, és meditálj a szemükbe nézve. Ez nagyon erős élmény lehet, ezért ne félj.

Nagyon szeretnek téged, és látják az erődet. Mindig ott lesznek, hogy segítsenek megtalálni az utat, ha elveszettnek érzi magát.

cover.jpg

A titokzatos icai kövek

 40 millió évesek? Vagy 100 millió évesek? Mégiscsak igaz az, hogy több kultúra is létezett a mostani előtt? A mienk a negyedik. Az előző három el lett törölve a föld színéről, és mindent elölről kellett kezdenie az emberiségnek. Nekünk eddig még szerencsénk volt. Legyen is! 

 

 

Az icai kövek
 

 

A dél-amerikai Ica városától nem messze a becslések szerint több mint 50 ezer, kézfej nagyságú kő került elő, rajtuk egy sor szinte megmagyarázhatatlan ábrával. Többek között őslajhárok, dinoszauruszok, állkapocsnélküli halak láthatók emberekkel együtt ezeken az andezit köveken. Másokon olyan életjeleneteket fedezhetünk fel, mint a császármetszés, a vérátömlesztés és a szervműtétek. További kövek pedig különös csillagászati együttállásokat örökítenek meg. Vajon mi lehet az Ica kövek titka? 1961-ben a perui Ica tartományban, egészen pontosan Ocucajéban, egy kősivatagban találták a különleges köveket, melyek a jelek szerint több millió évesek. Csakhogy olyan életjeleneteket ábrázolnak, amelyek fejlett emberi művelődésre, kultúrára utalnak. Az itt élő földművesek kincskeresés közben találtak a vésett kövekre. A régészeket nem nagyon izgatták a feltárt leletek, az amatőr műértők és gyűjtők érdeklődését azonban felkeltették. Tudomásom szerint Dr. Javier Cabrera Darquera orvosnak sikerült a legnagyobb kollekciót felhalmoznia, több mint 10 ezer példány gyűjtött össze. Később külön múzeumot hozott létre a kövek számára és könyvet is írt róluk. A tudomány megmagyarázhatatlan talányainak sorába azáltal emelkedtek e kövek, hogy némelyikük például 64 millió évvel ezelőtt élt őshüllőket ábrázol mai emberekkel együtt. Erre még legyinthetnénk is, mondván, hamisítványok.

 


 Ám ne legyünk elhamarkodottak, mert sok kő arról tanúskodik, hogy a korábbi földtörténeti korokban, hogyan helyezkedtek el a kontinensek. Ezen kívül jó pár kő nem mindennapi orvosi operációt, szervátültetést és agyműtétet mutat be, a vérátömlesztésről nem is beszélve. Vannak, akik odáig mennek, hogy az ábrák primitív jeleneteiben energiasugárzást vélnek felfedezni. Szó mi szó, azért az egyiptomi, ma is megtekinthető, energiasugárzást ábrázoló falfestményekkel és hieroglifekkel nem vehetik fel a versenyt. De már az is szép eredmény, hogy őshüllőket és embereket jelenítenek meg a több tízmillió éves múltból. 

Az Ica kövek eredetét azzal intézték el az archeológusok, hogy minden bizonnyal a leleményes kincsvadászok vésték rájuk az ősi jeleneteket. Ehhez képest az oknyomozás oda vezetett, hogy 1965-ben az Ica-folyó áradásakor sikerült felfedezni egy föld alatti rejtekhelyet, ahol seregnyi ilyen kő hevert. Ezzel megdőlt a hamisítás teóriája. Sem a vésett kövek pontos korát, sem a vésetek készítésének dátumát máig nem sikerült megállapítani. A kövek súlya a néhány grammostól a fél mázsásig terjed. Színük változatos, többnyire feketés, szürkés, vöröses és sárgás tónusúak. Augurto Calvo az inkákat megelőző korszak sírjait vizsgálva később megállapította, hogy ősi korokra nyúlik vissza a kövek eredete. A limai bányatársaság laboratóriumában rájöttek, hogy a folyó kerekítette le a darabokat, amelyeknek egy speciális geológiai folyamat hatására növekedett meg a kohéziójuk és a súlyuk, ugyanakkor a lágyságuk is. Ennek köszönhetően egészen könnyű volt vésni őket. A köveket egy természetes, finom oxidációs réteg vonja be, ami egyenletes marad a véseteken is. Így valószínűsíthető, hogy tudatosan vitték fel rá ezt a réteget még mielőtt elrejtették volna a köveket. A leleteket fedő oxidrétegről legalább azt meg lehet állapítani, hogy melyik eredeti és melyik hamisítvány. Erre főleg azért volt szükség, mert egyfelől időközben a nagy érdeklődésre való tekintettel hamisítani kezdték az Ica köveket, másfelől a hatóságok folyamatosan cáfolni igyekeztek a kövek ősi mivoltát. 

Az Ica kövek között találunk olyanokat, amelyek ötujjú lámákat ábrázolnak, ami azért nem magától értetődő, mert a mai lámák patásak, az ötujjúak pedig kb. 40 millió éve éltek errefelé. Így kissé erőltetett elképzelés az indiánokra ráfogni, hogy szabad idejükben őskori állatokat vésegettek kövekre, amiket azután elrejtettek. A dinoszauruszok közül sokfélét ábrázolnak a kövek. 

 

Sőt, egyes jelenetek arról árulkodnak, hogy a képen szereplő emberek dinoszauruszokat tenyésztettek. Úgy tűnik, hogy a helybéliek vagy kész paleontológusok voltak, amikor a köveket farigcsálták, vagy az Ica kövek talán több millió évvel ezelőtt készültek. Még hihetetlenebb, hogy 260 millió évvel ezelőtt kihalt állkapocsnélküli halakat is rávéstek a puha andezit kövekre. Aki megnézi az Ica köveket, láthatja, hogy többről van szó, mint az őslakosok primitív véseteiről, jóllehet, akkor sem lehet egyszerűen megmagyarázni a kövek eredtét. Főleg azért nem, mert vannak kősorozatok, amelyek egy komplett egyedfejlődési történetet mesélnek el, mintha a készítők tisztában lettek volna azzal, hogy egy petéből milyen fokozatokon keresztül alakul ki a kifejlett példány. Ez megfigyelhető kihalt vízi és szárazföldi állatok esetében egyaránt. Arra a kérdésre még keresik a választ, hogy mikor készülhettek az Ica kövek, annyi azonban bizonyos, hogy emberek készítették őket. Olyan emberek, akik beható ismeretekkel rendelkeztek egy sor paleontológiai kérdésben. Egyre több bizonyíték kerül elő, amely igazolja, hogy százmillió évekkel ezelőtt is éltek emberek a Földön, vagyis az emberszerű lények számára nem idegen az őslények világa. Hadd utaljak itt egy korábbi cikkemre, amelyben a mezozoikum idejéből, 140 millió évvel ez előttről származó dinoszaurusz lábnyom mellett talált óriási, kb. 60 cm hosszú, emberi lábnyomot is találtak. De ez csak egy a kiragadott példák közül.

image00241.jpg
image00413.jpg
image00334.jpg

Földönkívüliek a betiltott vatikáni könyvekben, az apokrif –kód


Kevesen tudják, hogy a Vatikán több ezer oldalnyi anyagot tiltott ki eddig a Szentírásból. Köztük főként olyan írásokat, amelyekből kiderülhet: egy földönkívüli civilizáció látogatta a bibliai ősatyákat, -mi több ők alkották meg génmanipulációval az emberi fajt.

Már az is meghökkentően hangzik, hogy egyáltalán valakinek eszébe jutott szövegeket kivágni az eredeti Bibliából, és betiltani azokat. E furcsa cenzúra főként a Krisztus utáni 400 -as, 500 -as években zajlott, de még a középkorban is folytatódott az érintett szövegeknek pedig elrendelték a megsemmisítését. E tiltott szövegeket görög szóval apokrifnek nevezik, ami magyarul „elrejtett ” -et jelent.

 


De még a modern időkben is előfordult, hogy régészeti ásatáson, vagy véletlenül előkerült bibliai szöveget a Vatikán azonnal zárolt, és azóta is eltitkol a nyilvánosság elől. Felmerül a kérdés: vajon miért? Mi a baj az apokrifekkel? Erre válaszolni csak úgy lehet, ha elolvassuk, megismerjük őket. Szerencsére van rá lehetőség, mivel a tiltás dacára több szöveg is megjelent nyomtatásban, sőt mára már a világhálóra is felkerült.
Félresikerült emberkísérletek.

Mindenki ismeri az Ószövetségben lévő történetet arról, hogyan teremtette meg az Úr az első emberpárt az Édenkertben. Az apokrifek vonatkozó részeiből viszont az a benyomásunk, hogy ez egyfajta tudatos génmanipuláció volt egy Édenkertnek nevezett kísérleti telepen, ahol egy földönkívüli civilizáció létrehozott egy új fajt, a Homo sapiens-t. Így például több szöveg is megerősíti: az Úr többször is próbálkozott embert teremteni, mielőtt ez végül sikerült volna neki. E korábbi próbálkozások eredményeit „elrejtette” (Átvitte egy másik laboratóriumba? Elvitte a Földről?), Vagy megsemmisítette. Vajon egy igazi Isten mindenhatóságával összefér az, hogy kudarcot valljon, ráadásul több ízben is?

A héber rabbinikus legendákban egy még abszurdabb motívum is előfordul: az, hogy ezek a Homo sapiens -„próba -verziók” - az első Ádám és az első Éva - szőrös, majomszerű lények voltak. Az Úrnak finomítani kellett teremtményein, mire végre sikerült megalkotni a ma ismert, csupasz bőrű embert. Az első Ádám és az első Éva „prototípusait” azonban - hogy senki ne lássa meg őket -elrejtette egy titkos helyen. Más legendák szerint e félember -félállatok megszöktek az Édenkertből, és a sivatagba, vagy az őserdőbe menekültek, ahol utódaik azóta is élnek. Mindez sokkal jobban hasonlít egy genetikai kísérletezgetés, klónozás folyamatára, mint egy isteni teremtésre.

 


Ádám és a párhuzamos univerzumok.


És kik lehettek a titokzatos genetikusok, az Édenkert -Emberkert tudósai? Őket a bibliai apokrifek angyaloknak nevezik, miként parancsnokukat Úrnak. Arról, milyen volt az érkezésük, egy, a Szentírásból szintén kitiltott szövegből, az Ádám apokalipsziséből értesülhetünk.

Eszerint Éva felnézett az égre, és „egy fényes szekeret látott közeledni” iszonyatos mennydörgés, villámlás, lángok közepette, melyet „négy sas” húz. Mielőtt a szekér leszállna, a sasok behúzzák karmukat, a vakító fényözön pedig fokozatosan elhalványul. Ebben egyértelműen egy landoló űrjárműre ismerhetünk: a futóműveket behúzták, a reflektorokat kikapcsolták a leszállás előtt.

De nem ez az egyetlen olyan részlet, mely megmagyarázza, miért is tiltották ki a Bibliából ezt a szöveget. Itt olvashatunk ugyanis az úgynevezett Raziel Könyvé -ről: egy rejtélyes tárgyról, aminek mibenléte máig vitatott. Egy Raziel nevű angyal adta ezt Ádám ősapánknak, a Könyv pedig azért volt egyedülálló, mert „amit csak tudni lehetett az összes világról, azt Raziel angyal beleírta".


Összes világról? A héber apokrifek szerint valóban nemcsak egy, de több Umiverzum is létezik, és a szövegek ezek nevet is megadják: Vilón, Raqia, Sechákim, Gébül Makkon, Maon, Araboth. A mi világunkat, benne a Földdel, Nappal, csillagokkal Ereck -rtek hívják.

Ma, amikor a multiverzum -teóriát -azt, hogy több, párhuzamos univerzum is létezhet, és ezek akár átjárhatóak is lehetnek -egyre több tudós fogadja el, talán mára ez nem is meglepő. Az viszont egyszerűen hihetetlen, hogy honnét tudhattak erről az Ádám -szöveg ókori szerzői? Információjukat a több világ kapcsán csakis egy náluk mérföldekkel fejlettebb civilizációtól kaphatták, mely a szövegek alapján, földön kívüli eredetű lehetett.

Raziel angyal kvantumkomputere.

De maga a Könyv is olyan képességekkel rendelkezett, hogy a leírása alapján egyáltalán nem „könyvnek” tűnik. A csodakönyvről amúgy is azt írják, valójában egy óriási kristály volt, zafír vagy smaragd. Raziel angyal erre véste rá a Mindenségre vonatkozó összes adatot: az összes eseményt, mely a világok bármelyikében valaha is megtörtént, történik a jelenben, vagy a jövőben történni fog.

A kristálykönyv tehát téridő -függetlenül tárolta az információt. Ez nagyon hasonlít arra, amit a modern fizika morfogenetikus mező, illetve eseményhorizont néven ismer: egy végtelen adattár, melyben minden esemény - a legkisebb részecske változása is - rögzül. Raziel Könyve azonban ezzel ellentétben nem egy megfoghatatlan energiának, hanem egy nagyon is fizikális tárgynak -kőnek, kristálynak - tűnik. Manapság, a számítógépek világában márpedig tudjuk, hogy a kristályszerkezet képes az információ tárolására: a mikrochip is ez alapján működik.

Raziel Könyve tehát talán egy végtelen, kifogyhatatlan memóriaegységgel rendelkező szuperszámítógép lehetett (az, ami ma még csak a fejlesztők terveiben létezik, és kvantumszámítógépnek hívják.) Az Úr -nak és angyaloknak nevezett lények civilizációjában azonban eszerint már tudtak ilyet készíteni. Az alatt, hogy Raziel rávéste az összes tudást, talán azt kell értenünk: az idegenek egy zseniális programozója alkotott egy ilyen, mindentudó szuperkomputert azért, hogy segítségével a teremtményük - „Ádám” - bármikor elérje a számára szükséges tudást.


Űrháború a mennyországban.

Miután Raziel átadta Ádámnak a zafír -számítógépet, „tűz támadt a folyóparton, és a láng felröpítette az angyalt a mennybe, ” A mitikus jelképeket félretéve ezt így érthetjük: a földönkívüli lény űrhajón vagy űrrakétán távozott, és Ádám döbbenten nézte a hajtómű lángcsóváját.

Ilyen, mindentudó adathordozók más népek legendáiban is felbukkannak, és mindenütt egy vagy több, az égből érkező isteni lény adja át őket földi választottjának. Rejtély azonban, hogy mi lett ezekkel a kozmikus ajándékokkal: általában úgy tartják, biztos helyen elrejtették őket a Földön. Ha egyszer netán egy régész ásója napvilágra hoz egy ilyet, akkor tetőtől -talpig át kell majd írni a történelemkönyveket. De ugyanilyen drámai paradigma -váltást okozna az, ha kiderülne: a Bibliában említett Sátán, a bukott angyalok vezére nem más, mint egy, az űrhajója parancsnoka ellen lázadást szító földönkívüli. Márpedig nagyon ez hámozható ki a híres -neves Énók apokalipszise című könyvből, melyet az 1545 -1563 közt ülésező tridenti zsinat betiltott, és megsemmisítésre ítélt.

Ennek ellenére már akkor izgatta a teológusok fantáziáját Énók Könyve -talán épp a heves üldözés miatt. Egy Giuseppe Cesari nevű tudós 1610 -ben megvizsgálja, és kijelenti: a szöveg azért „gyanús” mert a benne szereplő angyalok nagyon is esendők, és egyáltalán nem úgy viselkednek, ahogy azt tökéletes lényektől elvárná az ember.

A másik, ami felkeltette Cesari figyelmét: az elbeszélés a történelem előtti időkbe nyúlik vissza - egy olyan korba, amikor a folyam menti kultúrák (pl. Egyiptom) még nem is léteztek. Ebben az elképesztően ősi korban Énók Könyve szerint kozmikus háború dúlt a világegyetemben, mely átterjedt a Földre is, - így a főhős Énók is belekeveredett.

 

 


Az ezután kirobbant kozmikus háborút azonban a felkelők elvesztették. Az Úr így semmisítette meg haderőiket: „Azután tűz, kén és aszfalt hullott azokra a férfiakra, aztán tűz és vakító köd hatalmasodott el azokon az angyalokon, és hatalmuk szemei elsötétedtek, és nem láttak többé azokban a napokban. És hatalmas fényfelhők szálltak alá, és más fénylő felhők ereszkedtek alájuk.

A leírásban nem nehéz felismerni egy nukleáris csapást: a vakító fény villanást, a levegő extrém felforrósodását, és a jellegzetes felhőket. Az Úr eszerint atomfegyver bevetésével tett az események végére pontot.
De hogy hová lett Raziel Könyve, a titokzatos adathordozó -kristály, mely a Bibliából kitiltott szövegekben gyakran említésre kerül? Ádám apokalipszise szerint Ádám egy sziklahasadékban rejtette el, majd örökül hagyta Séth nevű fiára. Utóbbi szorgalmasan tanult a mindentudó kőből, élete végén pedig készített „egy arany ládát, beletette a Könyvet, majd a ládát elrejtette egy barlangban”.

A csodás kristálykő -könyv, vagy ki tudja mi, végül Noéhoz került. Héber apokrifekből megtudjuk, hogy az özönvíz hajósa ezzel világított a hajóján, amikor a vihar tombolt, és teljes sötétségbe borult a Föld és az ég. A bárkán lévők azonban odagyűltek a Raziel egykori ajándéka, a fantasztikus kristály köré, mely lágyan derengő fénybe vonta őket. És állítólag emberi hangon beszélt is hozzájuk. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ez egy végtelen memóriával, beszéd szintetizátorral és fénykibocsátó egységgel rendelkező, földönkívüli szuperkomputer volt -talán hasonló a maja kristálykoponyákhoz. Hogy ezután mi lett vele, arról még csak célzást sem tesznek a szövegek, de középkori magyarázók szerint Raziel később érte jött, és magával vitte az égbe. 


Óriás mutánsok tombolása.
 

Maga Énók egy bibliai ősatya, a hosszú életéről híres Matuzsálem apja, aki Ádám hetedik leszármazottja. Abban a korban élt, amikor egyes angyalok fellázadtak az Úr ellen: lejöttek a Földre, és vérüket összekeverték az „emberek leányaéval”. Talán ez alatt azt érthetjük, hogy - az Úr módszereit használva, ám tőle függetlenül próbálkozva - ők is klónozásba, genetikai kísérletezésbe fogtak?
A szöveg homályosan céloz rá, hogy ők is embert akartak teremteni, hasonlót az Édenkertben létrehozott Ádámhoz és Évához. Elképzelhető, hogy a lázadók szintén akartak klónozni maguknak egy fajt, mely nekik engedelmeskedik, így bevethető lesz az Úrral -a parancsnokukkal -szemben. Kísérleteik azonban kudarcot vallottak, sőt, katasztrofális következménnyel jártak: monstrum méretű, gyilkos hajlamú humanoidok (óriások) szabadultak el a Földön.

 


A genetikai apokalipszist a szöveg így örökíti meg: az agresszív mutánsok „felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és igyák egymás vérét. És a Föld vádat emelt a törvénytelenek ellen.

Ettől maguk a lázadók is megrémültek, így elmenekültek egy „titkos helyre” -talán valamilyen űrbázisra, netán a Föld belsejébe. Eközben azonban próbálták maguk mellé állítani a földi emberfajt azzal, hogy olyan ismeretekre tanították meg őket, melyeket korábban az Úr szigorúan elzárt előlük.

Atomfegyverrel győzték le, a lázadó angyalokat.

Ádám Apokalipszise azt is leírja, miként büntette meg az Úr az ellene zendülést szító vezérét és azokat, akik velük tartottak. Ez azért nagyon izgalmas, mert a Bibliában erről kevés az információ. Ott csak annyit tudunk meg homályos utalásokból, hogy a lázadók vezérét Mihály főangyal lehajította az égből.

Utóbbi azonban nem feltétlenül maga a büntetés. Inkább úgy tűnik, arról van szó, hogy a felkelők vezetője -akit Lucifer, Sámael, Azazel és egyéb neveken említenek -előbb egyezkedni próbált „főnökével”, aki azonban hajthatatlannak bizonyult, és feltétlen engedelmességet követelt. Énók negyedik típusú találkozása.

Hogy mik voltak az ember számára addig tilos információk, a következő részletből derül ki: „Szemjasza a gyógyfüvek mágiáját, Armaros a bűbájok feloldását, Barakiel a csillagászatot, Kokabeél a csillagok titkos tudományát, Ezekeél a felhők tudományát, Arakiel a földi jeleket, Shamsiel a Nap jeleit, Seriel a Hold jeleit tanította".

Azaz: csupa asztrofizikai, űrkutatási és meteorológiai ismereteket. Illetve olyasmit is, amit a szöveg mágiának, varázslatnak hív, és minden bizonnyal olyan tudásanyagot értettek alatta, ami a mi modern tudományunk számára még ismeretlen. Ami azonban nekünk, mágiának, ezotériának tűnne, az ennek a döbbenetesen fejlett földönkívüli civilizációnak már szerves része volt.

 

És hogy miként keveredik bele az események sodrásába Énók? Az ősatya így meséli: -Egy éjjel „két igen magas férfi jelent meg előttem, amilyeneket a Földön soha nem láttam.  Az ágyam fejénél álltak és nevemen szólítottak. Mikor Énók felriad, és a rémülettől félholttá válik, a látogatók megnyugtatják, majd közlik vele jövetelük célját: „az Úr küldött hozzád minket, mert velünk kell jönnöd a mennybe." Ez bizony egy szabályos eltérítés! Egy tipikus negyedik típusú találkozás következik ugyanis, melynek lényege, hogy az idegenek magukkal viszik az UFO -ra a kiszemelt alanyt. Énókkal is ez történik: „A felhők magukhoz hívtak engem és köd borított be, és a villámok gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, és a mennyekbe vittek.".




UFO -flotta a rebellis angyalok ellen.

Énók Könyvének csúcspontja az, ami ezután történik. Az ősatya álmélkodva írja le a bázist (űrhajót? Föld körül keringő űrvárost?), ahová került: a falak kristályból vannak, a padló is, és fény, ragyogás, lángok borítanak mindent. Ennél szemléletesebben nem is lehetne jellemezni egy átlátszó burkolatot, mely Énók számára kristálynak tűnt, illetve az űrbázis mesterséges fényeit. Végül az őt idehozó két férfi az Úr közvetlen színe elé vezeti az ősatyát. A trónon ülő, emberszerű alakot olyan ragyogás öleli körül, hogy Énók szeme káprázik, a belőle áradó iszonyatos energia hatására pedig a földre zuhan. Ekkor az Úr megszólal: „állj fel, Énók, és halljad a szavam".
„A felhők magukhoz hívtak engem és köd borított be, és a villámok gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, és a mennyekbe vittek”. A szöveg ezután elmagyarázza: Énókot azért térítették el, hogy küldetést bízzanak rá. Az Úr megparancsolja neki: keresse fel a lázadók főhadiszállását, és adja át nekik a következő üzenetet: még ha megadnák magukat, akkor se számítsanak kegyelemre!

Közben Énókot körbevezetik az űrhajón, azaz hogy bocsánat, az Úr mennyei városában. Az ámuló halandó megnézheti közelről a Napot, a Holdat, a Naprendszer bolygóit, miközben az „angyalok” csillagászati ismeretekre oktatják. Végül megmutatják neki az Űr hadi arzenálját, ezzel is jelezve, hogy a lázadóknak nincs semmi esélyük: a milliónyi égen lebegő „harci szekeret”. A kocsik kör alakúak, forognak tüzet lövellnek és úgy néznek ki, mint egy repülő csészealj, egy UFO.

Eltérítés örökre.

Énók kalandja végül úgy végződik, ahogy számíthatunk rá: a lázadók tudomásul veszik üzenetét, de nem adják fel. Az Úr legyőzi és megbünteti őket, az óriás mutánsokat pedig kiirtja -amíg azonban kint a világűrben háború tombol, a Földön hosszú évtizedek telnek el.

 


Énókh már idős, amikor története döbbenetes befejezést vesz. Egy éjjel ugyanis ismét megjelenik ágyánál a már ismert két idegen, akik annak idején az Úr elé kísérték. Ismét magukkal viszik az immár aggastyán Énókot, ám ezúttal véglegesen: és az ősatya soha többé nem tér vissza a Földre.

A Biblia ezt ekként rögzíti: „Énók az Úrral járt vala, és eltűnt vala, mert magához vette az Úr." (Mozi.5.24.) A tiltott szöveg, Énók Apokalipszise pedig így: „És ekkor történt, hogy Énók felment az égbe a viharban, tüzes paripákon, tüzes szekéren." Ki tudja, miért döntöttek így az idegenek -mindenesetre, Énók lett az iskolapéldája a földönkívüliek általi, örökre szóló elrablásoknak, melyekre napjainkban is bőven akad példa.

Van Allen öv

31 millió éves földönkívüli eredetű tárgy tartja lázban a tudósokat és régészeket!

Nem véletlen, hogy az Északi-sarkon találták ezt a gyűrű formájú szerkezetet, amely - minden bizonnyal - az űrből származik. Tény az, hogy a Földet egy védőpajzs - ami egyfajta mágneses védőburok - veszi körül és védi az űrből jövő káros sugárzásoktól, kozmikus záporoktól. Ez a pajzs tulajdonképpen egy kettős burok, és nélküle élet sem lehetne a Földön. 

Ez a Van Allen öv. 

A Van Allen övezet a sarkoknál - észak és déli - minimálisra vékonyodik, ezért nem véletlen, hogy az űrből jövő "vendégek" ezeken a réseken hatolnak be legkönnyebben a planétánkra. Tehát az alábbi infót nem érdemes félvállról venni, mert lehetséges. (Más kérdés, hogy a hírszervek nem szívesen tájékoztatnak az ilyen hívatlan vendégekről). 

Minthogy az sem valótlan hír, hogy földönkívüliek (UFO-k) régen is, és ma is jártak/járnak a környezetünkben. Ezeket pedig még bizonyítani sem kell, mert az elképzelhetetlen, hogy az univerzumban, csak egyedül mi vagyunk, itt a Földön élő, értelmes(?), emberszerű, és civilizáltnak mondott élőlények. Bizonyítékok természetesen vannak, méghozzá valódik (pl. Roswell 1947). Viszont lejárató, koholt történések/események is vannak.

 

31 millió éves földönkívüli eredetű tárgy tartja lázban a tudósokat és régészeket!

 

 Az SCP-1968 néven ismertté vált lelet egy ismeretlen eredetű objektum, melyről sem azt nem tudni, ki készítette, sem azt, hogy milyen célból, ellenben egyre biztosabb, hogy nem a Földről származik...

Egy olyan, toroid (körgyűrű) alakú geometriai formával rendelkező, gyűrűszerű objektumot találtak az Északi-sarkon, mely megtalálása óta folyamatosan lázban tartja a tudósokat.

Lázban tartja, ugyanis egyre biztosabb, hogy nem a Földről származik, ennek ellenére szemmel láthatóan egy mesterségesen előállított tárgyról van szó.

A kormeghatározás alapján 31 millió évvel ezelőtt, vagy ennél régebben készülhetett - állítják a szakemberek.

Az inaktív állapotú bronz objektum egyértelműen magán viseli a megmunkálás jeleit, tehát a fém feldolgozásának egy fejlett technológiájával készülhetett.

Rengeteg apró, szinte már-már csak mikroszkóp alatt olvasható rejtélyes írások tarkítják az oldalát, melyek egy jó részét a mai napig nem, sikerült megfejteni. Az objektum ezen területein szürkés az anyag, és olyan, mintha lézeres technológiával lett volna a bronz felületébe égetve.

Rengeteg különféle fénykép és videó készült már a leletről, azonban ezen felvételek és fényképek egy része torz, vagy homályos, mivel a tudósok azt tapasztalták a vizsgálatok során, hogy az objektum valahogyan képes meghajlítani, vagy megtörni a fényt maga körül.

A tárgynak van még egy szokatlan tulajdonsága. Ha emberi lény ér hozzá, ahogyan a rajta végzett kísérletek során, akkor az anyag az adott felületen megváltozik, és képes kismértékben formálódni.

Ez még nem minden, ugyanis rövid idő elteltével az anyag kristályszerkezete visszatér az eredeti állapotba...

A rajta dolgozó kutatók több érdekes emlékképpel kezdtek el küzdeni a kísérletek alatt. Bárki, aki hozzáért, különös emlék-utazásokban részesült, amik egyre erősebbekké, valóságosabbakká váltak.

Éppen ezért rendkívül veszélyesnek találták, és egy 300 méterre a föld alatt található bunkerbe szállították, ahol egyetlen liften keresztül vezet az út, egy jól őrzött kutatólaborba.

A bázist nagyon sok katona védi mind belülről, mind kívülről a bejáratnál. A liftre pedig egy önkioldó, önmegsemmisítő robbanószerkezet van szerelve, hogy vész esetén felrobbantsa önmagát, és a rejtélyes objektummal senki se tudjon kijutni a felszínre.

Miért őrizhetik ennyire? Mi lehet pontosan? Ezt senki sem tudja, de abban sokan biztosak, hogy ez egy ősi idegenek által a Földre hozott tárgy lehet, ami akár valamiféle fegyverként is funkcionálhatott egykoron...

Már évekkel ezelőtt megjelent Nancy Ann Tappe, amerikai színterapeuta „Understanding Your Life Trough Color" című könyvében, és elsőként fogalmazta meg az életszín elméletet. Sokan átvették később a fogalmait, és sikeresen alkalmazták. Az elmélet szerint, minden embernek van egy jellegzetes életszíne, néha kettő vagy három is. Az életszínek olyanok, mint a színburkok, láthatóak az aurában és a színcsoportokhoz hasonló személyiségjegyeket jeleznek. Minden szín burok bizonyos emberi tulajdonságokat hordoz, amelyek jól felismerhetőek, ha tudjuk, hogy mire figyeljünk.

 

A csillag, vagy indigó gyerekek életszíne indigókék, az indigó személyiségjegyek jellemzőek rájuk és ezeket fejezi ki a lényük. Alapvetően minden gyermeknek saját életszíne van. Az életszín lehet piros, zöld, sárga és kék, vagy két, illetve több szín kombinációja is. Az indigógyerekek személyiségjegyei és tulajdonságai számunkra újak, szokatlanok és részben nehézséget okoznak, a társadalom számára pedig szintén nem könnyen elfogadhatóak. Az elmúlt években ezért nagy feladatot jelent a szülőknek és tanároknak, hogy újragondolják ezt a kérdéskört, és másképp bánjanak a gondjaikra bízott gyerekekkel. Az iskolákban és az óvodákban rengeteg jele mutatkozik annak, hogy az új gyerekek va-lahogy „teljesen mások".

Az ezoterikával foglalkozó tudósok szerint, az ezredfordulótól kezdve, sok olyan gyermek jött a világra, akik kristálytiszta aurával rendelkeznek, és amely még csodálatosabb és értelmesebb tulajdonságokat feltételez. Keveset tudunk még róluk, fő feladatuknak a világ biztonságossá tételét jelölik meg az ezoterikával foglalkozó tudósok. Kristálygyerekek gondoskodóak, bölcsek, érzékenyek és elbűvölőek. Árad belőlük a szeretet, és olyan képességiek vannak, amelyet gyakran mágikusnak tekintenek. Rendkívül sebezhetőek, mivel nagyon érzékenyek.

Kristálygyerekek:

 

 

 Nagy szeműek és átható a tekintetük, vonzó személyiséggel rendelkeznek, nagyon szenvedélyesek. Későn kezdenek el beszélni, nagyon muzikálisak, és hamarabb énekelhetnek, mint beszélnének, a beszédhez telepátiát és saját maguk által kialakított jelbeszédet alkalmaznak. Nagyon szoros összeköttetésben állnak a természettel és az állatokkal, gyógyító képességgel rendelkeznek, nagyon vonzódnak a kristályokhoz és kövekhez, gyakran beszélnek angyalokról, spirituális vezetőkről és előző életbeli emlékekről. Rendkívüli művészi adottságaik vannak és kreatívak, a vegetáriánus ételeket és italokat kedvelik a megszokott ételekkel szemben, lehetnek vakmerő felfedezők és hegymászók, rendkívüli egyensúlyérzékkel megáldva.

A kristály gyerekek különleges módon kötődnek a szüleikhez, nagyszüleikhez, bárkihez, aki mélyebben megérti őket. Amikor ez a kötelék létrejön, a kristály gyerek nem akar elszakadni attól az embertől. A kristály gyerekek függnek majd attól a felnőttől, aki vigaszt nyújt nekik, megérti őket és magához öleli őket. Ezek a gyerekek félnek az elszakadástól, mert félnek, hogy a többi ember nem érti meg őket. Ezek a gyerekek félnek attól is, hogy más gyermekek vagy felnőttek talán gonoszak, és az érzékeny kristály gyerekek azzal próbálják elkerülni a fájdalmat, hogy egy megbízható felnőtthöz ragaszkodnak.

Kristály gyerekek jellemzői:

 

 

●Kifejezetten érzékenyek mindenre a környezetükben: hangokra, színekre, mások negatív érzelmeire, szagokra, ételre, vegyszerekre, szennyező anyagokra, a ruházat „érzésére”, az erőszakra, mások fájdalmaira, a csoport-tudatra, elektromágneses frekvenciákra, napkitörésekre.

● Mivel ennyire érzékenyek, nagyon sebezhetőek is, ugyanakkor nagyon erőteljesek.

● Szükségük van egyedüllétre. Nem jól működnek a hagyományos csoportokban, mivel kevesen értik meg a magányra, egyensúlyra, feltöltődésre és mély csendre való igényüket. Ettől még mások csodálják őket, és mágnesként vonzzák az embereket.

● Szükségük van arra, hogy napi kapcsolatban legyenek a természettel és az elemekkel. Ez segít nekik egyensúlyba hozni és kitisztítani azt a sok diszharmonikus energiát, ami éri őket és erős hatással van rájuk.

● Ha az élet túlságosan intenzív, vagy trauma éri őket, visszahúzódnak, és elszigetelik magukat a társadalomtól, hogy óvják magukat.

● Amikor a szemedbe néznek, úgy érzed, a lelkedig hatol a nézésük. Mintha a gondolataidat is látná – és valóban: annyira erős az empatikus készségük, hogy sokszor érzik mások gondolatait.

● Kevés hagyományos nevelésre van szükségük, mivel gyengédek, bölcsek, és készek elmondani, mire van szükségük, ahogy azt is, mi jó számukra és mi nem. Fontos komolyan venni az észrevételeiket, óhajaikat.

● Gyakran elkerülik a bevásárlóközpontokat vagy zsúfolt helyeket, tömeget, mivel ott túl sokféle energia van egyszerre jelen, amit nem tudnak kezelni.

● Mély szeretet táplálnak a gyerekek és az állatok irányába, és feltűnően jól kapcsolódnak bármilyen élő dologhoz.

● A vizet nagyon szeretik, és jó hatással van rájuk: tisztítja és nyugtatja a lelküket. Imádják a fürdést, a zuhanyt, a tengert, a vízesést, a szökőkutakat, vagy a vízben és a homokban játszani.

● Sok tiszta vizet kívánnak, és általában a friss, természetes ételeket részesítik előnyben, valamint a természetes anyagból készült ruhákat. Gyors az anyagcseréjük, és többnyire vegetáriánusok.

● Félnek az intimitástól, mert olyan gyakran érzik azt, hogy nem tisztelik őket. Inkább vannak egyedül, mint hogy valaki figyelmen kívül hagyja a személyes terüket. Sokszor a romantikus kapcsolatot is kerülik, mert annyira félnek attól, hogy fájdalmat okoznak a másiknak, ha vége van a kapcsolatnak.

● Ártatlanok, tiszták, naivak, szinte bűntelenek – ez az egó hiányának köszönhető.

● Sokszor magukra vállalják annak a felelősségét, ha valaki meghal, megsérül, vagy akár a két ember közötti veszekedését is.

● Okos lények, akik egyben látják a nagy képet, és ösztönösen értik a spirituális törvényszerűségeket, azok működését. Tisztán kapcsolódnak a felsőbb önmagukhoz, ismerik a szellemi egység igazságát.

● Természetes gyógyítók, békítők. Általában sokféle területen tehetségesek. Fontos a gyerekeknek segíteni, hogy leföldeljék az energiáikat harcművészetek, kertészkedés vagy tánc által.

 

 

Kristály gyermek nevelése: Különleges megtiszteltetés a zűrzavarnak és a változásoknak ebben az időszakában. Szülőként közreműködtök abban, hogy a nevelés új mintáit hozzátok létre a bolygón. Gyermekeitekkel együtt részt vesztek abban, hogy a szülő -gyermek kapcsolat rezonanciáját a jelenleg lehetséges legmagasabb szintre emeljétek.

Az indigó és a kristály gyermekek „küldetéssel” érkeztek a bolygóra. Az Indigók azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék a létező rendszereket és hiedelmeket. Kristályok pedig azért érkeztek, hogy a szeretetre és hatalmunk visszaszerzésére tanítsanak minket. Szülőkként társak és partnerek vagytok a tanításnak és gyógyításnak a folyamatában. Képes leszel segíteni a gyermekedet abban, hogy teljesítse a küldetését, ha megérted, neked mi a szereped.

A régi nevelési szemlélettel nem megy: Indigó gyermek szülőjeként számíthatsz arra, hogy minduntalan kihívások elé fogsz nézni, ám a képességeid birtokában, hogy kezelni tudod ezeket a kihívásokkal, egy könnyebb kapcsolatot fogsz teremteni kettőtök között. Kristály gyermek szülőjeként nagyon erős akarattal és gyakori hatalmi harcokkal kell szembenézned. De ha megvannak a szükséges képességeid, hogy bánni tudj ezekkel a dolgokkal, akkor az segíteni fogja a gyermeked fejlődését és kibontakozását.

Új nevelési szemlélettel igen: Mert a régi nevelési szemlélet egyszerűen nem fog működni az Indigó és Kristály gyerekeknél. És ez természetes. Azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék ezt a szemléletet, hogy valami alkalmasabbra cseréljük. Tehát az, ahogy téged neveltek a szüleid, nem fog működni náluk. Nem ismételheted meg a saját nevelési mintáidat – sem tudatosan, sem tudattalanul. Egy Új Gyermek szülőjeként tudatossá kell válnod arra, hogy mi motiválja az általad választott nevelési mintát.

Az új nevelési szemlélet a Szereteten alapszik és a Szívközpontból fakad. E szerint az új szemlélet szerint minden gyermek egy ajándék és megtiszteltetés. A nevelést a szív tapasztalatának tekinti, ahol a szülő feladata, hogy felneveljen és támogasson egy újonnan érkezett lelket a Földön. Ez a feladat egy partnerkapcsolat, amelyben a szülő és a gyermek osztoznak a növekedés és tanulás tudatos tapasztalatának megteremtésében, annak kalandjában.

A szeretett a legfontosabb: Sok családban még mindig úgy gondolják, hogy a szeretett csak „természetesen jön”. A szülők gyakran lemásolják a saját tanult szülői mintáikat, anélkül, hogy elgondolkodnának azon, hogy ezek a szívből jönnek -e vagy sem. Valójában nem tudod szeretni és tisztelni a gyermekedet, ha nem szereted és tiszteled önmagadat. Oly sokunkat neveltek fel „nem vagy elég jó” üzenetekkel, amik az alacsony önbecsülést táplálják, és nehézségeket okoznak önmagunk szeretetével és önmagunk elfogadásával kapcsolatban.

A feltétel nélküli elfogadás: Ez az egyik legnehezebb a szülő számára. A szülői büszkeség gyakran azt követeli, hogy a gyermek megfeleljen bizonyos elvárásoknak, vagy bizonyos szerepeket töltsön be. Ám az Indigó és Kristály gyermekeknek megvan a saját meghatározott lényük, és a saját tudásuk arról, hogy kik és mik ők. Ez nagyon tiszta számukra. És néha ez a tudásuk arról, hogy kik és mik ők, szöges ellentétben lehet a szülők kívánságaival és szükségleteivel. Ha ez a helyzet, akkor nagyon különleges szülőnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyél azt mondani: „Elfogadom azt, aki vagy” és „Nem kell olyannak lenned, mint amilyen én vagyok”.

Tisztelet: Ez szorosan összefügg a feltétel nélküli elfogadással. Ha a szülő el tudja fogadni, hogy ki és mi a gyermek, akkor ezen az elfogadáson egy kölcsönös egymás iránti tiszteletet jöhet létre. Ez a kölcsönös tisztelet a szükséges alap, amelyre a szülő -gyermek kapcsolatot fel lehet építeni.

Sok régi típusú szülő tapasztalatlannak és meglehetősen butának tekinti a gyermekeket, míg tapasztalt és bölcsebb felnőttek meg nem tanítják őket mindenfélére. Az új szülők tudatában vannak annak, hogy gyermekük egy fejlett létező kicsi testben, és kapcsolatukban az elképzelések és tapasztalatok kölcsönös cseréje van jelen.

Tolerencia: Ez a terület szintén összefügg az előző két témával. Ha az elfogadás, szeretet és kölcsönös tisztelet megvan otthon, akkor szintén jelen van a tolerancia a családban. Ezt a tolerancia ki tud később terjedni a szélesebb társadalomban is, az otthonon kívül. Ha arra tanítod a gyermekedet, hogy minden rendben van veled, és minden rendben van velük is, akkor sokkal valószínűbb, hogy ezt a mintát fogják továbbvinni, ha kapcsolatba kerülnek különböző gyerekekkel az iskolában, emberekkel és egyéb otthonon kívüli szituációkban.

Kommunikáció: A gyermekeddel való kommunikáció az egyik kulcsfontosságú módja annak, ahogy kimutathatod a szereteted és a tiszteleted. A kommunikációs folyamatadás és fogadás is egyben. A beszélő átadja vagy megosztja az elképzeléseit, a hallgató pedig fogadja ezeket. Mindkét folyamat „aktív” abban az értelemben, hogy a fogadás vagy „hallgatás” szintén egy képesség. Szülőként a régi szemlélet mögé kell húzódnod, miszerint parancsokat és utasításokat adsz a gyermeknek, elvárva, hogy kérdés nélkül, engedelmesen elfogadja ezeket. És mindenekfelett sose veszítsd el a türelmedet, és sose kiabálj a gyermekeddel a kommunikáció folyamatában.

 

Megbeszélés: A megbeszélés a kommunikációs folyamat része. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked egy bizonyos utat kövessen vagy, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, akkor el kell magyaráznod neki, hogy miért kéred ezt tőle. Az Indigók és a Kristályok nem fogadják el a tekintélyelvű parancsokat, ám meg fognak hallgatni, ha nyugodtan beszélsz hozzájuk és elmagyarázod, miért szeretnéd, hogy megtegye az adott dolgot. Ha nem különösebben vonzó számára, amit szeretnél, akkor lehetséges, hogy jutalmat helyezz kilátásba arra az esetre, ha megteszi, amit kérsz tőle. Ebben az esetben egy „nyertes -nyertes” szituáció áll elő, amelyben mindkét résztvevő kap valamit, amit szeretne.

Fegyelem: Bár ezt hagytam utoljára, általában ez a legtöbb érzelmet kiváltó terület a szülőkkel való beszélgetéseim során. Hogy b&u