​

Sziki Károly beszéde Rákóczifalván

​

Fontos a gondolat, majd a megvalósító akarat

Ma megálltunk a nagy rohanásban! Szabadságharcainkra emlékezünk, nem is akármilyen esemény kapcsán: Szabadságharcok Házát avatjuk itt Rákóczifalván, mely a civil összefogásra páratlan példája, hogy az országban az első ilyen nagyszerű emlékhelyet létesítenek.

Mindennek emberi értéke és felelőssége is van.

Szabadságharcunk 907 óta folyamatos. 907. július negyedikén kezdődött a magyar nemzet első honvédő csatája. Árpád vezér negyvenezres serege Pozsony alatt ütközött meg az országra törő egyesített Nyugat százezres hordájával. Sose felejtsük ezt a napot! A két gonosz ötletgazda, Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek haditerve így szólt: „Decretum (…) ugros eliminandos esse” – azaz: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”.

Ma sincs ez másként, hiszen szabadságharcunkat most is vívnunk kell a szabadkőműves világrend ellen, mely az Újvilágrend megalakítását kihirdette, s valóra kívánja váltani vírussal, himlővel, európai háború kirobbantásával, ami éppen határunk mellet zajlik.

Engedtessék meg, hogy a ránk rontó német-osztrák-orosz haramiákkal ne szimpatizáljak, hiszen évezreden át egymást váltva élezték karmaikat rajtunk.

Nem szabad szemet hunyni afelett, hogy  a Rotschildok, akik az 1848-as forradalmi hullámokat zsebre játszva gerjesztették és területrablás céljából kifosztották országunkat. Ugyanez a nemtelen akciósorozat játszódott le 1920-ban, majd 1956-ban is,  ma pedig hasonló zajlik Ukrajnában az oroszok bevonásával, hatalmas tőkét mozgatva, amiben mit sem számít az emberélet, ahogyan 1848-ban és 1956-ban sem.

Csekély értelemre vallana az, ha csak a külső erőket okolnánk mindenért, ha nem vennénk tudomásul, hogy a belső ellenség ugyanúgy, hatványozottan közömbösen vagy

éppen nemzetellenesen állt  ki a szabadságharcok megbuktatása mellett. Így sikerült kivonni pénzzel Rákóczi mögül a brigadérosokat, majd végső csapásként a rangkórságban szenvedő Károlyi Sándort, aki árulásáért a „sógoroktól” megkapta a legmagasabb elismerő címeket. Az 1849-es szabadságharcban is több volt az „impotens” háttér, mint a tevékeny harcos. Wass Albert erre mutat rá, mikor Kossuth felhívását elemzi: ha még egyszer azt üzeni, mindnyájonknak el kell menni. És nem volt még egyszer, a harcunk pedig elveszett.

1956-ban is legalább annyi áruló állt a barrikád másik oldalán, mint forradalmár a jó oldalon. Ha nem így lett volna, akkor miből lett annyi pufajkás és 1957 május 1-én  hogyan énekelték volna Kádár-kupec dalocskáit?

Ez a megosztás ma is égre kiáltó. Ezért nagyszerű, hogy valami más van, mint a politikai klímában dohosodik. Egy nagyszerű kezdeményezés, ami elszakad a fásultságtól és teremt valamit, ami jelenleg még mindig  nemzetidegen: civil kezdeményezésre egy emlékezés-házat.

Minden a pénzről szólt a szabadságharcok idején. Rákóczi és Kossuth magyar pénznyomtatásáról ami miatt a szabadkőművesek fellázadtak, mert a legnagyobb sértés számukra az, ha saját pénzzel akar rendelkezni egy állam. Amerikában emiatt több elnököt is legyilkoltak. Nálunk egy országot gázoltak le, ha saját pénzt, pénzpolitikát akartunk. Ma kísértetiesen ugyanezt éljük át. Ezért állandósult a magyarok szabadságharca.

Fontos a gondolat, majd a megvalósító akarat. De lesz-e szándék, energia, tevékeny munka, hogy a nemzeti színre festett Szabadságharcosok Házába a mai nap után is élet költözik, hogy látogatják és a gyűjteménye is gazdagodni fog? Nézzünk magunkba, kik nagy számmal jelen vagyunk ezen a megnyitón és valljuk meg: szemünket, figyelmünket rajta tartjuk, megvédjük és gazdagítjuk ezt a szép megvalósulást!

Szíki Károly