Elhunyt Mihail Gorbacsov, az egykori Szovjetunió első és egyben utolsó elnöke, és ez a hír uralja a nemzetközi sajtót a helyi kis lapoktól a nemzetközi súlyú orgánumokig, Afrikától a Fidzsi-szigetekig. 92 éves volt.

 

 

The Wall Street Journal

 

A Szovjetunió nyolcadik és egyben utolsó vezetője meg akarta reformálni a kommunista államot, és nagyobb átláthatóságot akart bevezetni. Erőfeszítései azonban olyan megállíthatatlan erőket szabadítottak el, amelyek az ország széthullásához, a geopolitikai térkép átalakításához vezettek, és ahhoz, hogy az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom - írta a hatalmas példányszámú gazdasági szaklap, amelyet politikai állása szerint konzervatívnak tekintenek. Mihail Gorbacsovot a világ a peresztrojka és a glasznoszty (átalakítás és nyíltság) atyjaként ismerte meg - ettől a belpolitikától remélte, hogy új életet tud lehelni az ország gazdaságába a nyolcvanas években, át tudja alakítani a politikai rendszert, és lazítani tud a civilekre vonatkozó előírásokon, miközben javítja a kapcsolatokat a Nyugattal. Ám az történt, hogy felbomlott a keleti tömb, az évtizedek óta beásott kommunista rezsimek rendszere, egyesült az addig megosztott Németország keleti és nyugati része, és valóban, jelentősen javultak a kapcsolatok az Egyesült Államokkal. „Nem mentem fel magamat a felelősség alól a kezdeményezett reformokkal kapcsolatban, mert ma is mély meggyőződésem, hogy szükségesek voltak, végső soron a hazám és a világ javát fogják szolgálni” - írta egyik könyvében 1995-ben. Elutasította az erőszak alkalmazását a szovjet tömbben jelentkező szabadságvágy ellen, enyhítette a cenzúrát, és jelentős szerepe volt a nukleáris fegyverzetek ellenőrzéséről szóló, történelmi jelentőségű szovjet-amerikai szerződés megkötésében - mindez mély elismerést hozott neki külföldön, és 1990-ben Nobel békedíjjal tüntették ki.

 

Joe Biden amerikai elnök közleményben mutatott rá: „Ritka típusú vezető tettei voltak ezek - olyan vezetőé, akinek megvolt a képzelőereje ahhoz, hogy lássa: lehetséges egy más jövő, és megvolt a bátorsága, hogy kockára tegye egész karrierjét ennek elérése érdekében. Az eredmény egy biztonságosabb világ, és nagyobb szabadság emberek milliói számára”. A hazájában azonban nem tápláltak iránta ilyen szívélyes érzelmeket: nagyon sokan neki tulajdonították azt a szegénységet és sok nehézséget, amely a gazdaság központi ellenőrzésének lazításával járt, vádolták, hogy engedte felemelkedni a nacionalizmust a volt szovjet köztársaságokban, és főleg azért, mert hagyta, hogy a Szovjetunió elveszítse a szuperhatalom státusát. Mark Urnov, a Gorbacsov Alapítvány kutatója szerint az volt a fő probléma, „hogy megpróbált szabadságot bevezetni egy olyan népnek, amely nem tudta, hogyan lehet ezzel élni”. „Ez a nép sok generáción át nagyon is totalitárius rezsimek alatt élt. Meg voltunk fosztva minden elementáris egyéni szabadságjogtól. Egy ilyen örökség leküzdéséhez négy generáció kell” - mondta. A régi, konzervatív hierarchia, amely hasznot húzott a privilégiumokból és a nepotizmusból, megpróbálta visszafordítani Gorbacsov politikáját. 

 

Néhány miniszter és közeli munkatárs 1991-ben puccsot kísérelt meg Gorbacsov ellen, aki akkor éppen nyaralt a feleségével és gyerekeivel. A puccskísérlet kudarcba fulladt, de jelentősen gyengítette a helyzetét.  Urnov szerint „a puccs nagyon mélyen érintette Gorbacsovot, mélységes traumát okozott számára pszichológiailag és pszichoszomatikusan”.  Végül Gorbacsov 1991. december 25-én lemondott a kommunista Szovjetunió vezetőjeként, és másnap hivatalosan feloszlott a Szovjetunió. Egy televíziós beszédben arról beszélt, hogy az ország ugyan gazdag nyersanyagokban, de egyre inkább lemarad a fejlett országoktól. A radikális reformjai szükségességéről azt mondta: „Az ok már látható volt: a társadalom fulladozott a parancsuralmi-bürokratikus rendszer szorításában. Minden részleges reformra irányuló törekvés - és sok ilyen volt -, egymás után kudarcot vallott. Az ország elvesztette a perspektíváit. Lehetetlen volt tovább így élni”. Később előadásokat tartott Nyugaton, cikkeket és könyveket írt, és nemzetközi jelentőségű személyiségekkel találkozott, akik tisztelték és csodálták, mint például Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök. Odahaza a politika partvonalára szorították, és végig kellett néznie, ahogyan a demokratikus reformjait a végtelenségig felhígították. 

 

Gorbacsov vezetőként eltöltött idejét józan és nyílt stílus jellemezte. Leállt beszélgetni az utcán az emberekkel, nyílt vitákat sürgetett a párt Politikai Bizottságának ülésein, és jól képzett fiatalokat hozott a kabinetbe és a tanácsadói körébe. Dmitrij Trenyin, a Carnegie Moszkva Központ igazgatója szerint „Gorbacsov legnagyobb vívmánya az volt, hogy megszabadította a szovjet embereket attól a sajtórendszertől, amelyet a bolsevikok hoztak létre, és amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja ellenőrzött. Szabadságot adott az embereknek”.  A világpolitikában Gorbacsovot függetlennek tekintették elődeihez mérten. Véget vetett a Szovjetunió közel évtizedes részvételének az afganisztáni polgárháborúban, amelyben mintegy tizenötezer szovjet katona vesztette életét. A közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetekről szól, történelmi jelentőségű szovjet-amerikai szerződés aláírásával megszilárdította a hidegháborús enyhülést. Ezt a szerződést Ronald Reagan elnökkel írta alá, aki később ezt mondta: „A dicsőség nagyobb része Mihail Gorbacsovot illeti”. A már idézett Urnov szerint Gorbacsovnak nem volt más választása, mint hogy javítsa az Amerikához fűződő kapcsolatokat. „Ha valaki változtatni akar a társadalom helyzetén, akkor békés környezetre van szüksége. Ha pedig békés környezetet akar, akkor békés és baráti kapcsolatokat kell ápolnia a legfontosabb állammal”. Gorbacsov a közeli munkatársai szerint utálta a konfliktust. Nem lépett közbe, hogy elfojtsa azokat a mozgalmakat, amelyek végül a keleti tömb kommunista rezsimjeinek megdöntéséhez vezettek, és lehetővé tette, hogy a Szovjetunió csatlós államai végül teljes szuverenitást szerezzenek. Trenyin rámutatott: „Gorbacsov rakta le az ország modern külpolitikájának alapjait. Ez lényegében annyi, hogy a nemzeti érdekeket az ideológia elé helyezi, érti, hogy a világ egyetlen összefonódott közösség, elismeri az univerzális értékeket és érdekeket, kezdve a nukleáris fegyverek fenyegetése melletti túléléstől”.  

 

Lemondása után, 1991-től Gorbacsov végignézte, ahogyan Oroszország a piaci reformokban botladozott, látta a megnyomorító szegénységet és az újgazdagok felemelkedését, akik a kapitalizmus leginkább extravagáns sajátosságait tették a magukévá. Ahhoz, hogy kellő pénzt gyűjtsön össze az alapítványának - a Társadalmi-Gazdasági és Politikai Tanulmányok Nemzetközi Alapítványának -, beszédeket mondott külföldön, könyveket írt, és még egy Pizza Hut reklámban is feltűnt. Kísérletet tett arra, hogy visszatérjen a politikába 1996-ban, Borisz Jelcin ellen indult, de mindössze egetlen százaléknyi szavazatot szerzett. Súlyos csapás érte 1996-ban, felesége, Raisza halálával. Látta, ahogyan a legtöbb demokratikus reformját erodálta, többnyire felszámolta Vlagyimir Putyin 2000-ban kezdődött uralma, és végig kellett néznie, hogy a Nyugattal kialakított jó kapcsolatai hogyan fagytak meg Putyin alatt egyebek között a Gorbacsov-Reagan fegyverzetellenőrzési szerződés felmondásával. „Meggyőződésem, hogy Oroszország csakis demokráciával juthat sikerre. Oroszország kész a politikai versenyre, a valós pluralista többpártrendszerre, a tisztességes választásokra és a kormányok rotációjára. Ennek kellene meghatározni az elnök szerepét és felelősségét” - írta a Time Magazin „A világ 100 legbefolyásosabb embere” 2017-es kiadásában megjelent cikkében.

 

https://www.wsj.com/articles/mikhail-gorbachev-dead-soviet-union-leader-reformer-11656704339

 

 

Frankfurter Allgemeine Zeitung

 

„A világ nagy politikust és békítőt gyászol Mihail Gorbacsov, Nobel Békedíjas, a német egység atyja személyében” - írta a konzervatív német lap „A férfi, aki megváltoztatta a világot” című cikkében. Az utóbbi években Gorbacsov főleg könyveket írt, és megnyilvánult aktuális kérdésekben, például az ukrajnai háború ügyében. Alekszej Venegyiktov, az Eho Moszkvi rádió főszerkesztője elmondta: Gorbacsov a vele folytatott beszélgetésben élesen bírálta a szomszéd ország megtámadását. Hivatalosan azonban már nem nyilatkozott. Legutóbbi könyvében, amelynek címe „Amit most kockáztatunk”, bírálta a Nyugat győzedelmes magatartását, és arról írt, hogy csalódás számára a német-EU-USA szankciós politika, mert annak célja „Oroszország megbüntetése”, és csakis a kölcsönös elidegenedést mélyíti.  Gorbacsov az utóbbi időben sokszor volt kórházban. Felesége, Raisza mellett helyezik majd végső nyugalomra a kiválóságoknak fenntartott moszkvai Novogyevicsij kolostor temetőjében. Helyét a történelemben már a nyolcvanas évek végén biztosította, amikor a glasznoszty és a peresztrojka politikájával megteremtette az előfeltételeket a hidegháború végéhez, és egyebek mellett a berlini fal leomlásához, Németország újraegyesüléséhez.  

 

Gorbacsov akkori, lelkesedéssel fogadott vonalát mindmáig a szabadság és a demokrácia áttörésének tekintik. Neve a mai napig egyet jelent a történelmi nukleáris leszereléssel, amelyet Ronald Reagan amerikai elnökkel kezdett meg. Halála előtt azonban még látnia kellett, ahogyan az egyik szerződést felmondták. A Kreml akkori főnöke valaha a kommunizmust akarta modernizálni, aztán végül maga indította be a szuperhatalom Szovjetunió felbomlását, a kommunista birodalom végét. Sok honfitársa ezt nagyon rossz néven vette tőle. Úgy ítélték meg, hogy Gorbacsov gyenge vezető, akinek nincs a hatalomhoz kellő afinitása. Ő a Szovjetunió „sírásója”, aki a politikai hibáival káoszba, éhezésbe és szegénységbe döntötte az egykori birodalmat - mondták. Maga Gorbacsov egyszer tevékenységéről mérleget vonva azt mondta, a szovjet társadalom nem értett a masszív reformokra. Ő magának is azonban kihívásokkal kellett megküzdenie. Legnehezebb pillanatai között volt a csernobili atomerőmű katasztrófája 1986-ban. Nem csupán a nukleáris erő polgári célú felhasználásának legnagyobb katasztrófája volt ez, halálos áldozatokkal, hanem ma is jelképe annak, hogy a Szovjetunió vége megkezdődött. 

 

Gorbacsov hű maradt az eszméihez annak ellenére, hogy a hazájában egyre erősebb elutasításba ütközött. Gyakran pellengérezte ki a Kreml mai vezető pártját, az Egységes Oroszországot „a Szovjetunió Kommunista Pártja gyenge kópiájaként”, az alkotmányt, az igazságügyi rendszert a parlamentet pedig a demokrácia „imitációjaként”. Úgy látta, Vlagyimir Putyin annyira bebetonozta a hatalmát, hogy a többi politikai erőnek nem maradt levegő. Az ukrajnai válsággal összefüggésben Gorbacsov a Nyugatot is élesen bírálta. Úgy vélte, hogy a konfliktus „globális rendetlenséget” és háborús veszélyt teremtett, és Oroszországot a Szovjetunió összeomlása után nem kezelték partnerként. Az Egyesült Államokat egyenesen „a világ pandémiájának” nevezte. A NATO keleti bővítését mindig is úgy tekintette, hogy az árulás Moszkva Németország újraegyesítésével kapcsolatosan tett engedményeivel szemben. Az orosz belpolitikát illetően reformokat sürgetett. „Demokráciára van szükségünk, anélkül nem lesz modernizálás” - mondogatta. 

 

A Kreml Gorbacsov előtti urai kivétel nélkül halálukig igyekeztek ragaszkodni a személyi hatalomhoz. Ő, és felesége, Raisza adott első ízben emberi arcot a kommunista apparatcsiknak. Vérontás nélkül elengedte a keleti tömb Szovjetunióval szövetségbe kényszerített államait. Amikor a 15 tagállamból álló Szovjetunió felbomlott, és sok nép függetlenné vált, ez Gorbacsov végét is jelentette egy puccsal, és azzal, hogy Jelcin megragadta a hatalmat. Lilija Sevcova politológus szerint Gorbacsov próféta volt, aki a hazájában nem számított, nem értették meg, magányos volt. Ám az, hogy „lerombolta magában a szovjet polgárt”, leépített egy totalitárius rendszert, és egyben hozzákezdett egy demokrácia kiépítéséhez, felbecsülhetetlen történelmi teljesítmény. Gorbacsovnak nem volt szerencséje velünk, de nekünk szerencsénk volt vele - ez az igazság, amelyet még meg kell tanulnunk” - írta a politológus.

 

https://www.faz.net/agenturmeldungen/dpa/michail-gorbatschow-der-mann-der-die-welt-veraenderte-18280720.html?printPagedArticle=true#pageIndex_2

 

 

Newcastle Herald  /AP

 

Az ausztráliai lap az AP hírügynökség összeállítását közölte a világ Gorbacsov elhunytával kapcsolatos első reagálásaiból:

 

Vlagyimir Putyin orosz elnök „mély együttérzésének” adott hangot, és részvéttáviratot küld majd a családjának és a barátainak - mondta szóvivője az Interfax hírügynökségnek. (Putyin reggel elküldte a táviratot. A szerk.)

 

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára: „Mélységesen elszomorít Mihail Gorbacsov halálhíre. Páratlan államférfi volt, aki megváltoztatta a történelem menetét. Mindenki másnál többet tett azért, hogy a hidegháború véget érjen. A világ kimagasló globális vezetőt veszített el, aki a multilateralizmus elkötelezett híve és a béke fáradhatatlan védelmezője volt”.

 

Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke: "Mihail Gorbacsov olyan vezető volt, akiben megbíztak és akit tiszteltek. Döntő szerepe volt abban, hogy véget ért a hidegháború, és lehullt a vasfüggöny. Megnyitotta az utat a szabad Európához. Ez az örökség nem fog feledésbe merülni.”

 

James Baker III volt amerikai külügyminiszter: ”A történelem óriásként fog emlékezni Mihail Gorbacsovra, aki a demokrácia felé vezetett egy nagy nemzetet. Amikor úgy döntött, hogy nem alkalmaz erőszakot a birodalom összetartására, döntő szerepe volt abban, hogy a hidegháború békésen ért véget. A szabad világ nélkülözni fogja.”

 

Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter: „A kelet-európai és a német emberek, de végső soron az orosz emberek is mély hálával tartoznak neki az inspirációjáért, azért, hogy előlépett a szabadság eszméivel.”

 

Condoleezza Rice, volt amerikai külügyminiszter: „Elszomorít a hír, hogy elhunyt Mihail Gorbacsov. jobb életet próbált biztosítani a népének. Nélküle és bátorsága nélkül nem lehetett volna békésen lezárni a hidegháborút.”

 

Boris Johnson brit miniszterelnök: „Mindig csodáltam azt a bátorságot és integritást, amellyel a hidegháború békés lezárását hozta. Putyin Ukrajna elleni agressziójának idején mindnyájunk számára példa marad fáradhatatlan elkötelezettsége a szovjet társadalom megnyitása mellett.”

 

https://www.newcastleherald.com.au/story/7882999/world-reacts-to-the-death-of-gorbachev/?cs=7576